Vannak képek, amelyek nem érnek véget ott, ahol látszólag megszűnnek. Tovább élnek a szem mögött, az érzékelésben, az emlékezetben; visszfényként, rezgésként, halk nyomként maradnak velünk. A LOOP idei hívószava, az Utókép, ehhez a továbbélő látványhoz kapcsolódik. A fotográfia 200 éves történetének távlatából olyan jelenséget idéz meg, amely egyszerre tartozik a fényhez, az időhöz és a tekintethez: azt a pillanatot, amikor a kép már nincs jelen, mégis hat, visszatér, átalakul.
Az utókép a fotográfia egyik legfinomabb öröksége, de ugyanúgy a mozgókép belső természete is. A rögzített pillanat itt nem lezárul, hanem ismétlődni kezd; elcsúszik, feloldódik, újrarendeződik. A 20 másodperces loop ebben az értelemben nem pusztán formai keret, hanem maga is gondolat: a visszatérés tere, ahol a látvány nem egyszer történik meg, hanem újra és újra, mindig egy kicsit másként.
Az Utókép nyitott hívószó. Magába foglalhatja a fény nyomát, az emlékezés működését, a képek eltűnését és újraképződését, az ismétlés meditatív vagy nyugtalanító tapasztalatát. Kapcsolódhat absztrakt, kísérleti, narratív, fotóalapú, animációs vagy digitálisan generált munkákhoz egyaránt. Nem egyetlen téma, hanem érzékenység: figyelem arra, ami a képből visszamarad, és arra, ami benne még mindig mozgásban van.
A fotográfia jubileumához kapcsolódva az Utókép nem egyszerűen visszatekintés, hanem kérdésfelvetés is: hogyan él tovább a kép ma, amikor már nemcsak rögzül, hanem áramlik, ismétlődik, számolódik, torzul és újraalkotja önmagát? Mi marad belőle a nézés után? Mi az, ami eltűnik, és mi az, ami éppen ekkor kezd igazán láthatóvá válni?
Olyan egyedi, 20 másodperces loopolt mozgóképeket várunk, amelyeket egy négyfalas, immerzív kiállítótérben vetítünk le. A tér maga is egy loop: 360 fokban körbeölel, a vetített tartalom pedig folyamatosan visszatér önmagába – ez a dupla hurok élménye.
A szakmai zsűri által kiválasztott műveket 3 perces vetítési rotációban mutatjuk be a Művészetek Háza Veszprém – f|x|r galériájában.