A püthagoreusok azt tanítják: közelebb Istenhez, aki az emlékezésben érdemesnek bizonyul, avatott erőfeszítést tesz érte. Mnemoszüné, az emlékezés istene nő; kilenc lányt szülhetett a Zeusszal töltött kilenc szenvedélyes és érzékien szerelmes éjszaka gyümölcseként. Kilenc lányt …, a múzsákat …

Tehát az emlékezésnek eredendő köze van a nőhöz, a nőihez. Az emlékezet persze képlékeny halmazállapota okán mindig érintkezik, keveredik, áttűnik más jelentésekbe is: a feledésbe, a megbocsátásba, a sejtelembe, a rejtelembe …

Az emlékezet az értéket őrizni igyekvő, de azt sikerrel gyakorlattá is tevő birtokában létezhet, virulhat ki. Ha ez így van a világban, Európában, Magyarországon, így van Veszprémben is. Az emlékezet jótétemény a városoknak. Minél több formában, testben tárgyiasul-szellemül, annál inkább gazdagodik.

A nyájas olvasó Tungli M. Klára könyvét tartja a kezében: ha beleolvas, különösen, ha elolvassa, a derű és érzékenység egy lehetséges veszprémi olvasatát, élménysorozatát kaphatja meg belőle. Igaz kitárulkozás ez, aki érti a szót, örömet talál a könyvben, legyen akár fiatal vagy a kegyben érintett tapasztalat korában. Ez egy női könyv: nőknek, férfiaknak. Nőknek megerősítésnek, férfiaknak figyelmeztetésként:

Tornyok fölött a szó …

(a szerkesztő)

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 37.