Széki Patka László egy dunántúli székely ember öntudatával tette dolgát és írta verseit.

„Széki Patka László egy dunántúli székely ember öntudatával tette dolgát és írta verseit. Bölcseleti igényességgel és csipetnyivel több érzelmi töltéssel, olykor fanyar mélabúval beszél a lét dolgairól. Széki Patka László tág asszociációs mezejű szavakkal, kitérőkkel, közbeszúrásokkal dúsított versekkel – szójátékokkal, fintorokkal, különös nyelvi szerkezetekkel kísérletezve – fejezte ki élményeit és kételyeit. Mert a létezésről nem hallgathatunk. Vonallá, színekké, hangokká akar lenni. Ha a költészet rábukkan a saját dzsungelében rejtőzködő esztétikumra, örökéletté lesz és elindul Amorgosz fényei felé.”

(Fenyvesi Ottó)

A kötet a költő halálát követő évben, második posztumusz könyvként jelent meg. Képi anyagát egykori barátja, Kádár Tibor készítette.

Az utószót Zsolnay György, az Átégett ég szerkesztője írta.

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 22.