A szerző hatvanadik születésnapjára tervezett kötetből hátrahagyott versek válogatása lett. A pálya gerincére érkező, egyensúlyra törő, egyensúlyt teremtő alkotások helyett alig füzetnyi, gondosan dátumozott, szorongással, reménykedéssel, iróniával, külső és belső gyötrelmekkel, daccal átitatott versek egymásutánja maradt.

Szinte a halál elől hozzánk menekítve.

A költő végakarata szerint ezekből markolt, szerkesztett hatvanat, s bocsát most Olvasó elé a kiadói szándék. Nem nélkülözve, sőt ezúttal is köszönve a civil és intézményi támogatást, a kisebbik pátria és a rokoni, baráti elszánás támogató együttesét.

Széki Patka László, a „henyélő nyarat megintvén” hagyta itt az embert féltő, világért-jövőért aggódó szavait. Élete utolsó hónapjainak stációin telítve ezek forró vagy hűsen foszforeszkáló borzongással, s noha tudatában lehetett, hogy razglednyicáit írja, egyéni útjának szűkületében is a közösség, a közös nyelv, élmények, hangulatok vállalása szólal meg jellegzetes hangján.

A közös és elmerülésükkel riogató értékeké.

Figyelmeztetésül? Jóslásul? Következtetésként?” (a kötet fülszövege)

A verseskötet a költő műveinek posztumusz kiadása, amely közadakozásból valósult meg 2008-ban.

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 17.