Sarusi Mihály fanyar humorával – ehhez köthető stílusával – tette magát jól felismerhető szerzővé a kortárs magyar irodalomban.

Túl–a–Gulág című kötetében a rövid írások füzéréből voltaképp egy mozaikszerű regény kerekedik ki. A könyv időutazás a vidéki Magyarország kisvárosi, falusi és tanyai régióiba, illetve a rendszerváltás előtti időkbe. A rövidke elbeszélések alapállása a hagyományos szociográfiai beszédmód, de beszámolós, riportos műfajjal, mesélős, adomázós formai elemekkel könnyedebbé és irodalmivá téve. A szereplők valamennyien a túlélésre játszanak, sok indulat és sok ügyeskedő viselkedési séma tárul fel előttünk, mindez Sarusi mesélőkedvével, nosztalgikusnak egyáltalán nem mondható iróniájával megfejelve.

A könyvet inkább az tudja gördülékenyebben, mondhatni bennfentesen olvasni, aki még átélte a harminc évvel ezelőtti időket. A fiatalabbaknak ugyanakkor visszaadhatja azt a korhangulatot, amit a Kádár-korszak jelentett a nagyvilág sokat sejtető mozgásaitól távoli közegben.

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 11.