Gyönyörű címe van László Zsolt kötetének: Hajnal a mélyben – olvasható a borítón, a vers pedig a könyv végén található. Hajnalkához, a múzsához íródott, ahogyan sok másik költemény is.

A társadalmi lét lehetetlenségét sokszor érdes, kemény hangú művekben megfogalmazó költő itt gyönyörű, egyedi képben festi meg az összetartozás erejét. Részlet a vers végéről: „Csontunkban a velő vacog / Te vagy fönt és én vagyok lent / Paneljeink kockáiban / az összes rokon idegen – / Ha találtam földben magot / már hagyom, hogy másnak nőljön / Izzik az újra kelő nap / mint forró olajban a fánk / Halálig foglak ölelni… / Csak a mélység néz vissza ránk –”.

László Zsolt érzékeny, lírai énjének megmutatásán túl prózában vall például arról, hogyan ismerkedett meg Takács Imre költővel, vagy milyen emlékeket őriz egy-egy írótársak, barátok közötti találkozóról. Írta a kötetről Bokros Judit, székesfehérvári szerkesztő.

László Zsolt, a Székesfehérváron élő költő a Vár Ucca Műhely állandó szerzője.

A Hajnal a mélyben című versgyűjteményt Revák István grafikái illusztrálják, a borító Hajnali háztetők című festményének felhasználásával készült.

 

A kötet a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg.
www.nka.hu