„Míg korábban prózában, illetve prózaversben kereste elsősorban önmaga helyét Kanyár Erika, addig ebben a kötetében egyértelműen költőként áll elénk....

... Ezért is szaporodtak meg a lírai emelkedettségű vallomások, áttételes transzcendenciák. Az eredeztetés, a bajok és a fájdalmak gócpontjainak megmutatása ebben a könyvben már sokkal összetettebb, árnyaltabb. Így mélyebb rétegeit láthatjuk a sorsszerűségnek, de kiérezzük a versekből a megoldás reményét. Ehhez az optimista végkicsengéshez jól illeszkednek a különböző versformák – sokszor egyidejű – alkalmazásai is. A rímes, filozofikus, töredezett nyelv olykor-olykor keretes ciklusokat alkot. Ezáltal egy sokkal nagyobb, teljesebb költői világot sejtet Kanyár Erika.” (részlet Madár János Ajánlás című írásából a kötet elejéről.)

A verseskötet címoldala Szelényi Károly fotójának felhasználásával készült, a cikluscímek képei is a jeles fotóművész műhelyéből származnak.

A kiadvány a Veszprém Város Kultúrájáért Közalapítvány támogatása révén jelenhetett meg 2014-ben.