„Fenyvesi Ottó könyve esszék, visszaemlékezések gyűjteménye, amelyek egykori mestereiről, tanárairól, barátairól, valamint egy, a történelem süllyesztőjében eltűnt országról és a rock and rollról szólnak. Az esszé az Új Symposion folyóirat körül feltűnő alkotók meghatározó műfaja volt. Az esszé olyan írás, amelyben a tárgy nem a tudományos elemzés vagy a szakkritikai értékelés objektuma elsősorban, hanem olyan apropó, ami okot és módot ad az esszéíró számára bizonyos általános érdekű és érvényű elvek szubjektív taglalására, vitatására és affirmálására......

....Fenyvesi Ottó könyve a múlt tapasztalatainak összegzése, ugyanis az emberi lét a nyomtalan eltűnés és a megőrzés között lebeg. A létezés lényegi tapasztalata a nemzedékek során továbbadódik, áthagyományozódik. A megszerzett tudást, tapasztalatot nemzedékről nemzedékre át kell adni, ezért az ember egyik legfőbb feladata fenntartani az emlékezés folyamatosságát. Azzal, hogy beszélünk a régi dolgokról, az eltűnőt marasztaljuk. A régi görögök szerint a felejtés (léthé) emberi alaphelyzet. Elfelejtjük a kevésbé fontos dolgokat, ugyanakkor a lényegesek megmaradnak emlékezetünkben. Az emberi lét egyik központi kérdése: »Mit nem szabad elfelejtenünk?«

Fenyvesi Ottó emlékezete általában a múltról szól, de a jövőre irányul.”

(A kötet első fülének ajánlója.)

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 36.