Cholnoky LászlóFekete szárnyak

A vidéki életet hamar budapestire cserélő, akadémiai tanulmányait be nem fejező Cholnoky László (Veszprém, 1879 – Budapest, 1929) huszonhét éves korától él az írásból.
Napilapokban közlő újságíró, utolsó évtizedében pedig már pusztán szépirodalmi szövegei után kapott járandóságokból tengődő író, a Nyugat munkatársa. A magyar irodalom ún. ködlovagjainak egyike, akit a XX. század vége fedezett föl magának, a mai olvasó például irályában Hajnóczy Péter elődjét is fölismerheti benne.

Cholnoky László / Fekete szárnyak

A hírneves Cholnoky-fiúk sorában míg Jenőt (1870) szemlélete és ízlése a XIX. századhoz kötötte, Viktor (1868) két világ határán áll, László pedig (1879) már a modern idők alkotója. Írásainak hősei „a történetek kezdetétől a megsemmisülés felé zuhannak. Kallódó emberek, alkatilag szorongó, végzetes boldogtalansággal küzdő figurák. Az akarat halála már megtörtént, amikor találkozunk velük. A téma leggyakrabban az alkoholizálás és a fátyolos emlékekben élő sikerületlen, beteljesületlen szerelem. (…)

Gyakori helyszín a kocsma, és sokszor bukkan fel a templom, a liget vagy a Duna-part is, a rövidebb írásokban pedig Veszprém, a Séd-patak környéke – a gyerekkor. Az ellentétpárok sorában ott a nihil és az életöröm folyamatosan felbukkanó dialektikája, valamint a dekadencia és az áhított élet vágya közti szakadék” – írja kötetünk utószavában Egressy Zoltán.

A kötet kiadása a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program támogatásával jött létre.

 

Fotók

Cholnoky László Fekeete szárnyak
VEB2023