Brassai Zoltán (dr. Kovács Gábor Zoltán; 1948-2018) a veszprémi irodalmi élet markáns alakja, aki a kortárs világ- és magyar irodalom elkötelezett és felkészült közvetítője volt. 2003-ra készült el jelentős és hiánypótló kismonográfiájával, amely Gárdonyi Géza alakjával foglalkozik nagy alázattal és körültekintéssel.
Ő ajánlotta a következő fülszöveggel a könyvet az olvasóknak:
„Mennyi minden hever az emlékezetemben, megíratlan alak és miliő. Csak végig kell gondolnom a gyermekkoromat.”
Gárdonyi a titokzatos ember, akiről még általában a hozzá közel állók is úgy nyilatkoztak, hogy lényét nehéz volt megérteni, hogy elrejtőzött a világ elől, hogy nem úgy reagált a világ érintéseire, ahogy a többiek, akinek furcsa, öntudatos félszegségét elnézéssel vegyes tisztelettel szemlélték vagy éppen megmosolyogták, egyben mégis hasonlított az írók többségéhez. Ő is úgy vélte, hogy témáit, indíttatását döntően élete kezdetétől hozta. „Az én írói karakterem: gyermekkori gyönyörködéseim a tavaszban, búza közt viruló lúdnyakban, jégtükörben – lírikus ellágyulásaim, tréfakedvem, fogékonyságom a kedvesség iránt.”
Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 07.