„...A költészet nagy rejtélye, hogyan tűnhet a személyes egyetemesnek. Hogyan hihetjük régi költők rég eltemetett szerelmeiről és ellenségeiről, hogy ma is a barátaink és kortársaink? Miért érezzük kozmikusnak épp a (talán) legesetlegesebbet, a szerelmes verseket?..."

„A költészet nagy rejtélye, hogyan tűnhet a személyes egyetemesnek. Hogyan hihetjük régi költők rég eltemetett szerelmeiről és ellenségeiről, hogy ma is a barátaink és kortársaink. Miért érezzük kozmikusnak épp a (talán) legesetlegesebbet, a szerelmes verseket?

Az Én a Te nélkül miért marad szükségképpen mindig kimondhatatlan?

És hogy lehet az, hogy nemcsak a versbeli múzsák nem öregszenek soha, hanem a versekben a gondolat is mindig fiatal marad?

Egy érett költő – és ilyen Botár Attila, a Kötődések szerzője is – magabiztosabban lépi át az alanyi és tárgyias költészet, szerelmi és bölcseleti líra közötti határvonalakat. Sokszor nem tudjuk, hol járunk: a trubadúrok vidáman csobogó tavaszi forrásánál, a Léthé kietlen vidékén vagy a bölcsesség és emlékezet megszentelt tájain. De valamiben – akármerre járunk – biztosak lehetünk: ez ízig-vérig költészet.” (Bánki Éva)

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 42.

A könyv a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

www.nka.hu