A verseskötet izgalmas és rejtelmes vagy metaforikus világát mi más mutathatná meg jobban, mint a szerző, Botár Attila fülszövegének részlete, amelyet a könyvben megosztott velünk:

 

„Azokat a helyeket hagytam el, ahova mindenki igyekszik, gondolom a bőrünk, a sorsunk bőre kegyetlen hely, talán a legkegyetlenebb, amit – kivétel nincs! – meg kell járnunk. A bőrünk miatt, de nem féltve a bőrünk. Voltam már madárijesztő, gótikus eke, Kőmíves Kelemen és asszonya, attikai kalandornő és Isteren átkelő szittya lovas. A pesti Duna-hidak némelyike olyan időt idéz fel, amelyben élhettem; azonos idők is megtapadnak a versben, noha az – a szinkronicitás – elég régóta a próza világa. Iso-topos, izotóp, mert ugyanonnan érkezik és ugyanoda jut el, noha nem elem a periódusos rendszerben. Csupán: por előtte por utána. Veszprém és Komló és a Kárpátok szigmája – és az idő, amelynek számlapján koszolódnak a vegyi tüll durva fátylai. És elszaporodnak az aranysakálok. Nevük ellenére dúvadak ezek, modern jószágok, természetük, akár a gereznájuk olyan esztendőkre hajaz, amelyekben a pásztorok hangszerét, az evező-ütemeket elnyomta a farkasok dala.”

A borító Hegyeshalmi László munkájának felhasználásával készült.

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 25.

A könyv a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

www.nka.hu

Botár Attila A helyzet izotópjai