A szerző évtizedeket töltött Kosztolányi Dezső életének, irodalmi munkásságának tanulmányozásával. Ennek az elmélyült kutatásnak és örömmel végzett munkának a nagy nyugatosról született teljes bibliográfiák és nagymonográfia mellett lett eredménye ez a félig fiktív, félig tényszerű mű, melynek zavarba ejtő alcíme: Nicolas Sztavgorin élete. Már ezt magyarázó indulattal is érdemes a könyv olvasásába fogni.

De nézzük, mit mesél Arany Zsuzsanna könyve utószavában:

„… A rengeteg kortárs beszámoló olvastán ötlött fel bennem, mi lenne, ha a sok adatot kidobnám, s csak úgy, szabadon »sztorizgatnék« magam is. Kerestem az elbeszélő hangját, de nem találtam. Akkor bukkant föl újra Nicolas, akit aztán összepárosítottam »Desirével«.

Minden alkotói szabadságom ellenére az egyes fejezetek írásakor törekedtem a történelmi és életrajzi hitelességre. Természetesen mindezt fiktív elemekkel vegyítettem. Idézeteimet – melyeket időnként átköltöttem – külön nem (láb)jegyzeteltem, mint ahogy azt sem jeleztem, hogy könyvemben mi az, mi valóban megtörtént, s mi pusztán a fantázia szüleménye. Így aztán olvasómra bízom, hogy regényem önálló fiktív világként értelmezi-e, avagy felkutatja referenciáit. … ”

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 43.

A regény megjelentetése a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelenhetett meg.