Enélkül néhány funkció nem fog megfelelően működni!
Így ír a két irodalomtörténész szerkesztő a kötet utószavának elején:
„A szerzetes egyszersmint költő is. Versei csak ritkán árulkodnak arról, hogy szerzőjük szerzetes, időnként mégis átsejlik a sorokon a költő mélyen hívő arca. Ahogy a beszédek sem utalnak közvetlenül a költőre, sok helyen mégis közös vonásokat mutat a magyar szépirodalmi nyelv tudatos művelője, a vívódó költő és egyházi tanító. Ennek bemutatása, hozzáférhetővé tétele volt a célunk, mikor sajtó alá rendeztük Ányos Pál egyházi beszédeit.
Prédikációi erős, magával ragadó szónokot feltételeznek. A szövegek felépítése, nyelvének hajlékonysága arról tanúskodik, hogy Ányos nemcsak a költészetben volt otthonos, hanem járatos volt a korszak prózapoétikájában is, jól ismerte és alkalmazta a retorikai elveket. Beszédeinek talán leginkább szembetűnő sajátsága, hogy a céljára összpontosít – főként a tanításra, meggyőzésre. Ebből fakad – vagy erre irányul – minden retorikai és néha költői eszköz. Szerkezetileg minden szövege ciklikusságon, ismétléseken alapul. Az ismétlésekhez ad egyfajta többlettudást, az ismétlés fokozássá válik – a korábbi kijelentést vagy képet kiegészítő újdonság és a szövegek jól érezhető ritmusa is együtt szolgálja célját.”
A könyv egy iskolai (háromnapos) lelkigyakorlat hét elmélkedését és egy tartományi rendfőnökválasztásra (1782) készült latin nyelvű beszédének fordítását tartalmazza.
A korábbi Higgy, remélj, szeress című Ányos-kötet arculati törekvéseit követte ez a kiadvány is, azaz a századelőn megjelent kiadványok formai elemeit használta fel.
Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 19.
Megjelenését támogatták: a Táncsics Alapítvány, Veszprém és Fejér megyék önkormányzatai. Mentorai: Csaba Ferenc, Fenyvesi Ottó.