Majdnem mindig azt tettem amit bensőm diktált. Bennem határtalan a kíváncsiság és a szabadságvágy. Amit művészi téren csinálok, sosem kell magyaráznom. Ami az emberi tényezőt illeti, szerintem évezredek óta nem változott semmi, és nyugodt szívvel mondom, hogy nem is fog változni. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a múlt iránti mélységes tisztelet, csodálat megmentett attól, hogy koldusa legyek a mának. Igazi múzeumi ember vagyok, semmiféle furcsa kimenetelű harcban nem tudom elképzelni magam.
UGHY ISTVÁN
Erdélyben, Székelykeresztúron születtem 1938. július 25-én. A 7 osztályos elemit ott végeztem, majd Marosvásárhelyen a képzőművészeti középiskolában folytatódtak tanulmányaim. 1957-1963 a kolozsvári Jon Andreescu Művészeti Akadémia festészeti szakos hallgatója vagyok. Tanulmányom befejezte után Szilágysomlyóra kerültem, művészeti vezetőnek. Innen utam Szászrégenbe vezet. 1964-től tanár vagyok itt, a 8 osztályos művészeti iskolában. 1968-tól szabadúszó és közben a székelykeresztúri múzeum külső munkatársa. 1957-ben jelent meg múzeumi tevékenységem első gyümölcse Csontkarcolatok porszaruk rajzai címmel. Ezt követően hamarosan belső munkatárs lettem. Kiállításrendezőként, régész és néprajzosként dolgoztam 10 éven keresztül. Oroszlánrészem volt a múzeum régészeti, néprajzi, természetrajzi kiállításainak létrehozásában, a képtár megteremtésében.
1984-ben jelent meg közös könyvünk Benkő Elekkel a bukaresti Kriterion könyvkiadónál Székelykeresztúri kályhacsempék címen. Az 1980-as években kezdte el Benkő Elek kollégám feldolgozni a múzeum régészeti anyagát egy kiadványhoz, címe A középkori Keresztúrszék régészeti topográfiája, mely 1992-ben jelent meg Budapesten a V.A.H sorozatban. Ez a kiadvány felöleli múzeumi munkásságom majd egészét, ezért a magaménak is érzem. 1986-ban váltam meg a múzeumtól, Magyarországra való áttelepedésünkig (1990) segédmunkásként dolgoztam.
1990-től a pápai Gróf Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeum munkatársa vagyok. Grafikusként dolgozom itt mint régészeti rajzoló, a múzeum képzőművészeti anyagát is kezelem. Ilon Gáborral, a múzeum volt igazgatójával jelent meg egy közös könyvünk A Kárpát-medence régészete címen. Tankönyv főiskolásoknak, régészhallgatóknak. Rövid ideig a múzeum megbízott osztályvezetője is voltam. 2005-ben szűnt meg a munkaviszonyom a múzeummal.
1964-től folyamatosan kiállítok számtalan kiállítóhelyen Erdélyben: Székelykeresztúr, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Marosvásárhely, Kolozsvár, Kézdivásárhely. Még itt Erdélyben egy csoporttal részt veszek egy kiállításon az USA-ban. Magyarországon: Pápán, Győrött, Ajkán, Sárváron, Veszprémben, Zalaegerszegen, a Balaton vidékén. A Felvidéken, Losoncon, Németországban, Schwezingenben, a hollandiai Kampenben, a horvátországi Szebenikben, az ausztriai Leondingban. A közelmúltban újra Kampenben. Majd 2009 októberétől 2010 augusztusáig (1 évig) Oroszországban állítunk ki hárman Kádár Tibor, Sipos László és én, Moszkvában kétszer, Szentpéterváron, Sziktivkáron (Komi Köztársaság). A Karéliai Petrozadovszkban, a mordvin Szaranszkban és az Udmurt fővárosban, Izsevszkben.
Tagja vagyok a MAOE-nak, a Magyar Képzőművészek Szövetségének és a 2003-ban alakult figuratív csoportnak.
