Veszprémből indult fiatal és középgeneráció művészei egy közös kiállításon mutatják be friss munkáikat a Művészetek Házában, ahol a vizuális műhelyben egykor legtöbbjük pályája elkezdődött.
Kiállító művészek:
Albert Ádám, Áfrány Gábor, Csiszér Zsuzsi, Deli Anett, Farkas Imre, Fuchs Tamás, Hatala Péter, Hegyeshalmi László, Kelemen Marcel, Környei Ágota, Marton Tamás, Péterfy Ábel, Somody Péter, Szabó Dezső, Tarczy István, Várszegi Kata, Verebics Ágnes, Zachar István
Hegyeshalmi László megnyitó szövege:
„Minden vallás, művészet és tudomány egyazon fának a különböző ágai.
Ezeknek a törekvéseknek a célja az ember életének a megnemesítése, a pusztán fizikai létezésből való kiemelése és az egyén elvezetése a szabadsághoz.”
ALBERT EINSTEIN
STARTVONAL az indulás helye, rajthely, rajtvonal. A város, Veszprém ahonnan a kiállítók startoltak.
IDŐVONAL, manapság a közösségi médiában gyakran használt fogalom és eszköz. Jelen esetben az IDŐVONAL 30 plusz 30 év, 1960-tól, 1990-ig és 1990-től napjainkig.
Aki követi a magyar képzőművészet alakulását, változását, pontosan tudja, hogy mi minden történt, változott meg az elmúlt évtizedekben, az elmúlt hatvan évben. Mekkora változás mindenben, nemcsak a művészetben és nemcsak hazánkban.
A STARTVONAL kiállításon együtt szerepel a hatvanas-, hetvenes-, nyolcvanas években születettek nemzedéke. Itt vagyunk, egykor és most tizenkilencen.
Albert Ádám (1975), Áfrány Gábor (1971), Csik Richárd (1980),
Csiszér Zsuzsi (1972), Deli Anett (1981), Farkas Imre (1974),
Fuchs Tamás (1962), Hatala Péter (1983), Hegyeshalmi László (1953),
Kelemen Marcel (1964), Környei Ágota (1965), Marton Tamás (1966),
Péterfy Ábel (1976), Somody Péter (1963), Szabó Dezső (1967),
Tarczy István (1971), Zachar István (1975), Várszegi Kata (1976 ),
Verebics Ágnes (1982)
Veszprémben született tizenhárom művész. Jelenleg is itt él és alkot – a város vonzáskörzetét is beleszámítva – tíz alkotó.
Öt művész dolgozott/dolgozik a Művészetek Házában, Veszprémben. Tizenegy művész magas színvonalon oktat, tanít, képviselik a folytonosságot, továbbadják tudásukat, szakmai és emberi tapasztalukat az utánuk jövő generációknak.
Mi a szervező ereje, koncepciója a STARTVONAL kiállításnak, ahol tizenkilenc, különböző korosztályhoz tartozó, különböző művészi programot megvalósító alkotó szerepel együtt?
A kohézió, a szervező erő jelen esetben a MINŐSÉG, a város VESZPRÉM, a MŰVÉSZETEK HÁZA, a harminchét éve megalakult Veszprémi Vizuális Műhely, a W:I:M. Ehhez a HELYhez, ehhez a műhelyhez tartozás, az otthonosság (a hely szelleme, a közös élmények, a város, szülőváros). Valami közös élmény/emlékezet. Összetartó erő egymás tisztelete, odafordulás, kíváncsiság, a figyelem, tanulás. Összetartozás (elutazás és visszatérés), barátság (támogatás, segítség).
Ha figyelmesen nézzük a kiállítást, jól látszanak a különböző utak, különböző mediumok, a sokszínűség.
Jelen van a festészeti hagyomány, a recycling, a kollázs és átfestés, a print, a fotóalapú képzőművészet, a médiaművészet, számítógéppel generált mozgókép, fotó, biomorf kutatás és megfigyelés látvánnyá konvertálása –mint valódi „természetelvű” művészet, lágy szobrok térinstallációja, festés, ragasztás, nyomtatás, varrás.
A különböző hordozó anyagok és technikák: vászon, papír, vinil, alumínium, olaj, akril, akvarellfesték, textil…
Nagyon gazdag jelentéstartalmak. Fluktuál a sok jelentés.
MŰVÉSZET ÉS TUDOMÁNY találkozása (biológia, fizika, kémia, geometria, informatika…)
„A művészet csak akkor lehet nagy, ha közvetlen összeköttetésben áll a kozmikus törvényekkel, és azoknak rendeli alá magát. Ezeket a törvényeket öntudatlanul érezzük, ha nem kívülről közeledünk a természethez, hanem belülről: a természetet nem csak látnunk kell, át is kell élnünk.” (1938)
Vaszilij Kandinszkij
Nem stiláris és nem generációs alapon szerveződő kiállítás a STARTVONAL.
Amint már fentebb is leírtuk, a tehetség, a minőség, a kvalitás a legfőbb szervezőerő. Összekötő kapocs lehet az is, hogy a kiállítók nagy többségét tanítottam. Azt szoktam mondani, hogy nem „tanárként” viselkedtem, nem akartam függési viszonyt kialakítani. Talán „mentoruk” voltam a hallgatóknak. Nem kötelezően teljesítendő leckéken át haladtunk előre, hanem feladatokat találtunk ki, problémákat vetettünk fel, amikre egyénileg vagy közösen kerestünk megoldásokat. Egymástól tanultunk/tanulunk a legtöbbet és ez ma is így van. A belátáson alapuló tanulás elvét követtük.
ALKOTÁS és LÁTÁS ösztönös és tudatos útján jártunk.
Törekedtünk megérteni az ALKOTÓ-LÁTÁS gyakorlatát és elméletét. Annak filozófiáját, pszichológiáját, fiziológiáját, szépségét. Az egész komplex kognitív rendszerét. Közösen felfedeztük és megértettük, hogyan tanulható és fejleszthető a látás, a „gondolkodó” látás.
Dolgaink a látás és a láttatás problémáját érintik. A MŰHELY hallgatói közé tartoztak azok az érdeklődők is, akik nem művészi pályára készültek, hanem kipróbálták kreatív alkotóképességüket, beavatást nyertek a művek befogadásának mikéntjébe. Ők lettek a „hivatásos” nézők, az érdeklődő és értő közönség. Sokszor elfelejtjük, hogy mindannyian nézők vagyunk és vannak, akik alkotók és nézők is egy személyben.
René Descartes, aki különbséget tett a szem látása és az elme belátása között, a következőt írta:
„Azt, amiről úgy vélekedtem, hogy a szememmel látom, mégiscsak egyedül az elmémben levő ítélőképesség révén ragadom meg.”
A festészet forradalma, a látás forradalma. Azt is mondhatnánk, hogy az absztrakt festészettel a festészet alapvető szemléletváltozása következett be. A festészet ezután nem kíván a látható világ reprezentációja (annak tökéletlen mása) lenni.
ABSZTRAKT vs. KONKRÉT
„Konkrét, nem pedig absztrakt festészetet, mert semmi sem konkrétabb, valósabb, mint egy vonal, egy szín, egy felület.“
„Egy nő, egy fa vagy egy tehén a festővásznon talán konkrét elem? Nem. Egy nő, egy fa, egy tehén konkrét a természetben, a festészetben azonban absztrakt, illuzórikus, homályos, spekulatív; egy felület ezzel szemben felület, egy vonal vonal, nem több és nem kevesebb.“
Theo van Doesburg (1930-ban, az Art Concret folyóiratban)
A STARTVONAL kiállítás Áfrány Gábor kurátori vezetésével valósult meg veszprémi művészek munkásságát bemutatva az Európa Kulturális Fővárosa 2023 évében.
Fontos elmondani, hogy az ezen a kiállításon szereplő művészeken túl sokan mások is indultak Veszprémből és sokan mások is alkotnak a városban.
Ezen túl a különböző vizuális műnemek és alkotók – pl.építészet, formatervezés, design, vizuális környezettervezés, fotó, film… – teljességének bemutatása sem volt jelen kiállítás célja.
Ennek a teljességnek a bemutatására egy könyv lehetne a legalkalmasabb forma, amiben megismertethetnénk az elmúlt több mint száz év veszprémi művészetét. Ezt a munkát követhetné(k) nagyszabású kiállítás(ok).
A feladat adott, mert ezt a történetet érdemes feldolgozni, megmutatni a jelen- és az elkövetkező nemzedékek számára.
Hegyeshalmi László
