Shipibo-KoniboNépem portréi

 Hagyományos törzsi kultúrájuk, világképük sok eleme máig él, miközben az életmódjuk fokozatosan átalakul. Az 1990-es évektől kezdve a könnyebb megélhetés miatt sokan a közeli városokba (Pucallpa, Yarinacocha megye települései) költöztek, mások a fővárosban, Limában kerestek munkát. Az elvándorolt családok máig tartják a kapcsolatot származási közösségükkel.

A hagyományos shipibo-konibo tárgyak legjellegzetesebb díszítése a David Díaz számos fényképén is feltűnő kené, egy geometrikus, gyakran labirintusszerű mintarendszer.

A motívumok fegyvereken, szöveteken, fatárgyakon, kerámiákon és testfestéseken is megjelennek és a shipibo-konibo világkép, tudás és esztétika összegzői. Az ősök hite szerint a kené motívumok ihletője a mitikus anakonda, akinek a bőrén megtalálható az összes változat.

A sámánok és a rítuson részt vevők az anakonda erejét adó növények, például az ajahuaszka tudatmódosító, pszichoaktív főzetének fogyasztása által láthatják és érthetik meg ezeket a mintákat.

A látomásokban felbukkanó, kené mintákkal díszített tárgyak ma már nem csak otthoni használatra készülnek. Számos család a turistáknak kínálja kézműves termékeit, és a motívumok a kortárs shipibo-konibo művészeti alkotásokon is helyet kapnak. A terület mára az ajahuaszkaturizmus egyik fontos perui központjává is vált.