Minden év szeptemberében, immár harminc éve, Bozena Kowalska művészettörténész nemzetközi szimpóziumot szervez Lengyelországban konkrét-konstruktív művészek meghívásával. Ezekre a találkozókra Európából is sok művész kap meghívást, hogy bemutassa munkáit, különböző rendezvényeken vegyen részt. Az elmúlt évek alatt az európai konstruktív irányzat számos, jelentős képviselője jelenlétével rangot adott ezeknek a találkozóknak és kiállításoknak.
A szimpóziumokon részvevő művészek közül sokan szerepelnek a Modern Képtár – Vass László Gyűjteményben is, mint például az olasz Getulio Alviani, a svájci Rita Ernst, a német Reinhard Roy, a svéd Torsten Ridell, a francia Yves Popet, az osztrák Hellmut Bruch és persze a lengyelek, mint Ryszard Winiarski, Jerzy Kalucki, Jan Pamula, Andrzej Gieraga.
A Bozena Kowalska művészettörténész által szervezett nemzetközi szimpóziumnak nagy presztízse van Európában. Az oda meghívott művészek méltán érezhetik ezt egyfajta szakmai elismerésnek. Az utóbbi években a Varsó melletti Radziejowice-i kastélyban, a lengyel művészek alkotóházában rendezik a találkozókat. Az élő klasszikusok mellett, a konstruktív-konkrét tradíciót képviselő fiatal alkotók is, mint a most Veszprémben bemutatkozó négy fiatal művész is résztvevői a szimpóziumoknak.
A veszprémi kiállítás címe a Lengyel Vonal „Polska Linia“, ami jelzi, hogy a négy kiállítónál ez a vizuális képi elem kapja meg a főszerepet. A modern, lengyel, geometrikus művészet korai képviselői, mint Wladislaw Strzeminski, Henryk Stazewski, Waclaw Szpakowski munkásságánál láthatjuk, milyen fontos szerepet kap a VONAL, mint a kép alkotóeleme. Az Csikász Galériában kiállító művészek ezt a hagyományt követik, a VONAL szerepének a hangsúlyozását, más-más gondolati megközelítéssel.
Michal Misiak (1973)
alkotói módszere hasonlatos egy meditációhoz. Képei teli vannak mozgással, illuzionisztikus téri hatással. Nem véletlen, hogy foglalkoztatja a kísérleti mozgókép, a film, a videó.
Lukasz Leszczynski (1981)
képein finom jelzéssel, egy elindított, majd a néző által tovább gondolt vonal – tér – forma viszonyt hoz létre. Lehetőséget adhatnak arra a nézőnek, hogy megismerhesse az utat, amit a művész megtett a valóságból a transzcendensig.
Anna Szprynger (1982)
festészetére jellemzőek a ritmikus váltakozásokkal megjelenő vonalszerkezetek. Evvel a festészeti technikával nagyon érzékeny téri hatásokat tud megjeleníteni. Szabad kézzel húzott ecsetvonásai adják meg azt az eredetiséget, amiről egy határozott karaktert ismerhetünk meg.
Olga Zabron (1985)
festészete teli van energiával. „ A kép energiája, az energia képe“ – írja a művész egy katalógusában az alkotói elvéről. Olga Zabron képei, mágneses erővonalakra emlékeztető kompozíciói ezt a művészi programot jelenítik meg.
Köszönjük a Budapesti Lengyel Intézet és a Platán Galéria segítségét.
