A dekád szó több jelentéséből a kiállítás címe a „tízes csoport”, „évtized” fogalmakra utal.
Matzon Ákos művészi pályáját tízéves periódusokra, dekádokra felosztva állítottuk össze a Csikász Galériában bemutatott műveket.
Sinkó István kiállításmegnyitó írása:
Részek és egészek
„ A művész nem a szemet festi, hanem amit a szem lát.” (Molnár Sándor)
Dekádok címen rendezte össze életművének szakaszait Matzon Ákos (Hegyeshalmi László hathatós közreműködésével). Amit a nézők láthatnak persze csak egy töredék-egy rész- ebből a több mint negyven éve folyamatosan gazdagodó oeuvre-ből.
1980 - 1991 indulás
1992 - 2001 útkeresés
2022 - 2011 kibontakozás
2012 - 2021 sorozatok
2021 - tovább
Matzon felosztása kronologikus és ugyanakkor tematikus is. A kezdetektől - a Kassákkal, Maleviccsel, a De Stijl -jel való kapcsolódásától, azaz általában a színes, geometrikus absztrakt képektől, melyek már jóval az 1989 es „felbukkanása”- a számára első csoportos kiállításon való szereplése - előtt készültek haladunk az utolsó- 21-22 es képekig. De vajon ez a folyamat, - mint általában az absztrakt festészetben szemrevételezhető változások - miként érhető tetten Matzon festészetében (festészet mondok, de valójában általánosságban művészetét kell említeni, hisz szobrász, síkplasztikák készítője is egyúttal)?
Matzon a kezdetekben az építész múltjához kötődő szerkezetességet, az épület vázát és külső képét ragadta meg festményein. Az épületet, mely egyszerű szerkezetekben nyilvánul meg akkor is, ha később komoly külső díszítést kap. E díszítettséget elhagyva Matzon a szín és forma logikáját vizsgálta korai munkáiban. A kép egész, forma egészeket tartalmaz, azaz a felületeken a klasszikus geometrikus absztrakt nagy és kis felületeinek ritmusa szólal meg, erős színhatásokkal. Később, a dekádok mentén haladva egyes témák felerősödnek, azaz a kép egésze egy gondolatkísérletnek, egy rész-egésznek válik befogadójává. Számos ilyen sorozatkísérletet láthatunk már az első három dekád munkái között, de Matzon a 2012- 21 közötti időszakot jelöli meg a Sorozatok elnevezéssel. Eközben, azaz a 90-es évektől komoly változásokat észlelhetünk az alkotói szemléletben. A szín visszaszorul, megjelennek a „lapszobrok” azaz síkplasztikák (nevezhetjük Matzoni Merzbildeknek is). A térbe kiemelkedő konstrukciók közé beágyazódik a vonal mint rendező, szervező elem. Időszakosan felületek, vaskosabb aláfestések alakítják a képet. A részek uralják a képmezőt.
Majd újabb váltások keletkeznek - egy kis kitérő a kalligráfia irányába - mintegy a játékosságot hangsúlyozva. És természetesen a zene mint inspirációs forrás. Bach és Bartók, Cage és Reich jelen vannak a néha nekik címzett, máskor csak rájuk utaló alkotásokon. A ritmus - mely az építészet fontos sajátja is - Matzon egész életművének domináns eleme- Amikor a kétezres évek elején a festett, illetve ragasztott és festett elemek dőlésszögeit kutatja (fuga képein), vagy amikor zongorabillentyűk fekete-fehér változásait idézi meg (murália-murália), majd a 10-es évek résképein is ennek a ritmikus - aritmikus tobzódásnak vagyunk szemtanúi.
Játékosság, egy másik kulcsszó, melyre a geometrikus absztrakt általában ritkán mutat példákat, nem úgy Matzon Ákos életműve. Akár gyerekjátékok (építőkockák, fagolyók) akár mintázófák felhasználásával vagy résképei mögé helyezett tükrök meglepetéseffektusaival operál, mind vidámság, meghökkentő látványosságok töltik be a munkákat. Matzon ugyanis azt az elvet vallja, amit Podmaniczky Szilárd fejti ki a Fej vagy/és vitorla kiállításhoz írt katalógusszövegében: „Minden művészetet, így az absztrakt geometrikus művészetet, konkrétan Matzon Ákos munkáit is akkor élvezhetjük, ha próbára tesszük nyitottságunkat, megkeressük magunkban a rezonancia, a ráhangolódás lehetőségét, képesebben szólva, ha egy húron pendülünk azzal, amit látunk." Erre pedig Matzon számunkra számtalan ajtót nyit.
A kiállítás utolsó két dekádjában, de különösen a 10-es, 20-as évek fordulóján létrejövő sorozatoknál érezhetjük azt a szabadságfokot, amit Matzon nemcsak a maga, de nézői számára is kínál (Forgató, Fraktálok). Legújabban a rombuszalak, az elmozdított négyzetformájú kép izgatja, ennek lehetőségeit azután számos verzióban próbálta ki. ”Meguntam a négyzetes képeket”- mondja, s ez jól érzékelteti, Matzon folyamatosan újít, hol nagyobb, hol kisebb léptékű változásokat eredményezve az életmű folyamatosságában. Ilyenek voltak a könyvreliefek és ilyen az Ómega sorozat, mely egyben hódolat Teilhard de Chardin, a nagy katolikus gondolkodó előtt.
Matzon Ákos a weöresi Teljesség felé igyekszik, kemény és lágy világai összekötik az Eget a Földdel. Oly állandó és változó, akár a 100 éve született Nemes Nagy Ágnes Ekhnaton az égben című versének utolsó sorai mutatják:
Ott délelőtt. Ott nagy növények.
Ott nem mozdul a nagy kamilla-rét,
közötte néhány vasdarab,
fölötte lépes sűrűség,
fehér-küllős növény-napokkal
hullámtalan Tejút és semmi szél.
Mindig. Örökre. Dél.
