Vass László műgyűjtő és Marosán Gyula személyes kapcsolata az 1990-es években kezdődött. Találkozásuk révén a Modern Képtár számos Marosán-alkotással gazdagodott. A festőművész a Vass László gyűjteményben őrzött nemzetközi és magyar műalkotások hatására új alkotói periódusba kezdett, számos, koloritban gazdag geometrikus kompozícióval gazdagítva életművét.
Marosán 1931-ben kezdte művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában, majd 1932 és 1938 között Aba-Novák Vilmos festőiskolájában képezte magát. Az itt eltöltött évek szakmai fejlődését és későbbi művészi kapcsolatrendszerét is megalapozták. Többek között Bényi Lászlóval, Duray Tiborral, Redő Ferenccel és Rozsda Endrével is itt ismerkedett meg, Bálint Endrével pedig szoros barátságot kötött. Első önálló kiállítására 1935-ben, mindössze húszéves korában került sor az Ernst Múzeumban. Korai, feszes kompozíciójú, újklasszicista festményein Aba-Novák Vilmos, Derkovits Gyula és Szőnyi István hatása érzékelhető. Nyaranta a szolnoki és kecskeméti művésztelepeken dolgozott, 1937-ben pedig Duray Tibor társaságában Aba-Novák közreműködésével részt vett a párizsi világkiállítás magyar pavilonjának kifestésében.
A harmincas évek második felében Marosán művészetében egyre meghatározóbbá váltak az avantgárd törekvések. Ámos Imre, Anna Margit, Vajda Lajos, Bálint Endre és Korniss Dezső művészetén keresztül megismerte a szürrealizmus és az absztrakció európai irányzatait, amelyek új lehetőségeket nyitottak festészete számára. Szoros kapcsolat fűzte Pán Imréhez, aki szintén fontos szerepet játszott szellemi tájékozódásában. Első nonfiguratív sorozatát 1939-ben készítette, majd a negyvenes évek elejétől az „új romantika” jegyében alakította tovább művészi világát.
Marosán absztrakt festészetének kialakulásában jelentős szerepet játszott Kállai Ernő bioromantika-elmélete, amely a természet organikus formáiban és a művészi képzeletben rejlő belső összefüggésekre irányította a figyelmet. Műveiben a szürrealizmus, a kubizmus és a konstruktivizmus korai hatásai fokozatosan oldódtak fel egy sajátos, lírai nonfigurativitásban. Indázó vonalai, amőbaszerű formái és tiszta, derűs színei a magyar absztrakt művészet egyik különösen érzékeny és karakteres vonulatát teremtették meg.
A második világháborút követő években Marosán aktív résztvevője volt a magyar művészeti életnek. 1945-ben az Ernst Múzeumban megrendezett, a Szociáldemokrata Párt képzőművészeti kiállításán szerepelt, majd több, az absztrakt művészet intézményesülését célzó kezdeményezéshez csatlakozott. Részt vett a Gyarmathy Tihamér nevéhez kapcsolódó Duna-völgyi avantgárdok, valamint a Konkrét művészek magyarországi csoportjának tevékenységében, 1946-ban pedig az Európai Iskolából kivált absztrakt művészek köréhez csatlakozott. Az Elvont Művészek kiállításán való részvétele egyértelműen jelezte elköteleződését a modern művészet autonóm, új kifejezési lehetőségeket kereső irányzatai mellett.
Művészi pályájának egyik meghatározó pillanata volt, hogy 70 évvel ezelőtt, 1956-ban elhagyta Magyarországot. Előbb Bécsbe, majd Hollandiába, végül 1957-ben Kanadába költözött. Az emigráció új, kulturális közegében ismét kibontakoztathatta a hazájában megvetett absztrakt festészetet, amely a továbbiakban is művészi gondolkodásának középpontjában maradt.
Marosán Gyula (1915–2003) a második világháború utáni magyar nonfiguratív festészet meghatározó alkotója, a lírai és organikus absztrakció sajátos hangú képviselője. Művészi pályája a két világháború közötti magyar festészet hagyományaitól a modern, európai avantgárd irányzatain át vezetett az önálló, következetesen épített absztrakt életmű megteremtéséig. Festészete a színek, a formák és a vonalak szabad, intuitív összjátékára épül, amelyben a természet organikus struktúrái, a belső élmények és a képzelet világa egyaránt szerephez jut.
Kanadai korszakában lírai absztrakciója új impulzusokkal gazdagodott: a hatvanas évek elejétől pop-artos elemek is megjelentek képein, miközben festészete egyre szabadabbá és kísérletezőbbé vált. 1961 és 1963 között a Taurus Artists csoport tagjaként kapcsolódott a kanadai művészeti élethez. A hetvenes években kollázsokat, éremsorozatokat és plasztikai munkákat készített, konceptuális jellegű művekkel kísérletezett, valamint különleges színhatásokra épülő festményeket hozott létre. A korszak végére visszatért korai absztrakt expresszionista törekvéseihez. 1980-ban bekapcsolódott a nemzetközi mail-art mozgalomba, a kilencvenes években pedig geometrikus, dekoratív kompozíciókat alkotott, amelyekben a tiszta színsíkok és a formai egyszerűsítés kerültek előtérbe.
A Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény saját kollekciójából válogatott, a Napló a festészetről – Marosán Gyula kiállítása című tárlat az alkotó sokrétű művészi pályájának és következetesen felépített életművének egy sajátos részletét mutatja be. A kiállítás egy jelentős magyar absztrakt festő művészete révén a festészet belső folyamatainak, a forma és szín önálló kifejezőerejének megismerésére is lehetőséget kínál. A festőművész alkotásai egy személyes, vizuális napló lapjaiként olvashatók: olyan képi feljegyzésekként, amelyekben az alkotó érzékenysége, kísérletező kedve és a festészet iránti elkötelezettsége is kirajzolódik. A kiállítás címe erre a folyamatos párbeszédre utal. Marosán Gyula számára a festészet olyan önkifejezési forma, amely a világ érzékelésének, értelmezésének és újrateremtésének is eszköze volt.
