Az utókép a fotográfia egyik legfinomabb öröksége, de ugyanúgy a mozgókép belső természete is. A rögzített pillanat itt nem lezárul, hanem ismétlődni kezd; elcsúszik, feloldódik, újrarendeződik. A 20 másodperces loop ebben az értelemben nem pusztán formai keret, hanem maga is gondolat: a visszatérés tere, ahol a látvány nem egyszer történik meg, hanem újra és újra, mindig egy kicsit másként.
Az Utókép nyitott hívószó. Magába foglalhatja a fény nyomát, az emlékezés működését, a képek eltűnését és újraképződését, az ismétlés meditatív vagy nyugtalanító tapasztalatát. Kapcsolódhat absztrakt, kísérleti, narratív, fotóalapú, animációs vagy digitálisan generált munkákhoz egyaránt. Nem egyetlen téma, hanem érzékenység: figyelem arra, ami a képből visszamarad, és arra, ami benne még mindig mozgásban van.
A fotográfia bicentenáriumához kapcsolódva az Utókép nem egyszerűen visszatekintés, hanem kérdésfelvetés is: hogyan él tovább a kép ma, amikor már nemcsak rögzül, hanem áramlik, ismétlődik, számolódik, torzul és újraalkotja önmagát? Mi marad belőle a nézés után? Mi az, ami eltűnik, és mi az, ami éppen ekkor kezd igazán láthatóvá válni?
Olyan egyedi, 20 másodperces loopolt mozgóképeket vártunk, amelyeket egy négyfalas, immerzív kiállítótérben vetítünk le. A tér maga is egy loop: 360⁰ -ban körbeölel, a vetített tartalom pedig folyamatosan visszatér önmagába – ez a dupla hurok élménye.
A megnyitón nemcsak a szakmai zsűri által kiválasztott műveket vetítjük, hanem a felhívásra beérkezett összes pályamunkát is.
A megnyitó után már csak a shortlist lesz látható 2027. január 24-ig.