Várgaléria
A kiállítás anyaga válogatás abból a − csaknem 230 darabból álló − gyűjteményből, amelyet Hittig Gusztáv ajándékozott a Művészetek Háza Veszprémnek.

Hittig Gusztáv, a szinergikus gondolkodó

„Miközben egyéb mérnöki végzettségekre is szert tettem, megérkeztem az építészethez. Egyetemi tanárként megalapítottam az ipari pszichológiát, amelyet elsősorban a nagy közterű épületek kialakításánál és tervezésénél alkalmaznak.
Ekkor már nagyon erősen foglalkoztatott az épületkerámia használata, mivel nagyon sematikusnak találtam a minden épületet elborító gránit és egyéb műkő lapok sokaságát. Mint budapesti születésűt, lenyűgözött a Zsolnay pirogránit épületkerámiák számtalan alkalmazási lehetősége a középületeinken. Ebből az időből datálható a korabeli lakáskerámiák vásárlása és gyűjteményben való megőrzésükre tett kísérletem.

Be kell vallanom, hogy az értékek megőrzése a jövőnek mindig nagy izgatottsággal jár számomra, gyűjteményeimnek egyes darabjaival szinte beszélő viszonyban vagyok.
Az én életfilozófiám három fő részből áll. A hitemből, a folyamatos karitatív munkából és a környezetem állandó inspirálásából, hogy újabb szinergiákat hozzunk létre, így a holnap boldogabb és jobb lesz mindnyájunknak.”
Hittig Gusztáv

Amióta világ a világ, az ember készít tárgyakat agyagból. Használati tárgyakat, mert könnyebbé és egyszerűbbé teszi az életünket, dísztárgyakat, mert mindenkiben megvan a vágy valami szépre, valami magasztosra, magával ragadóan varázslatosra. Az átalakulás boszorkánysága ölt testet a kerámiában: puha, nyirkos matéria, amelyet a tűz misztériuma formál át maradandó, időálló anyaggá. Népszerűsége mit sem kopott az évezredek gyorsan rohanó esztendői alatt. Legyen szó egy csupa szín vázáról vagy egy hófehér porcelánszoborról, a szemet és lelket is egyaránt megnyugtatja, az állandóság harmóniáját sugározva felénk.  
regikeramiak.blog.hu


„A ’60-as években a porcelán szót kimondani is kispolgári csökevénynek számított, akár a csipketerítőt − ehelyett a batikolt rongy volt a menő… Csak a kerámia volt a szocialista ízlésnek megfelelő dísztárgy és az iparművész fémmunkák.”
Csertői Ágnes porcelángyűjtő

A ’60-as évek nagyszüleink, szüleink fiatalságának kora – sokaknak vannak közvetlen emlékei erről az időszakról. A kiállításon gyakran halljuk: ilyen vázája volt nagymamámnak; a padláson most is megvan ez a tál, nem gondoltam, hogy érték.

Igen, érték! Könnyen elérhető, megfizethető iparművészeti termékek voltak akkoriban, a vezető keramikusok célja volt, hogy az esztétikai értéket minél több emberhez eljuttassák.


A kiállítás a retró kerámia- és porcelántárgyakat retró környezetben mutatja be: fényes politúrú szekrényeken, klubfotelek előtt álló fényes felületű dohányzóasztalokon. A polcokon korabeli könyvek, újságok, Munkás cigaretta, Sokol rádió, Kékes tévé – a nosztalgia jegyében.