Enélkül néhány funkció nem fog megfelelően működni!
A dekollázs talált anyagból, az utcai plakátok rétegzéséből, megmunkálásából, kapirgálásából, átalakításából, visszaszaggatásából, a pusztulásból építkező falfestésszerű műfaj. E műfaj francia klasszikusa, Jacques Villeglé megfogalmazásában: „a tépkedés révén minden reklám, propaganda, a civilizációnak ez a sűrített változata került a boldog olvashatatlanság birodalmába”.
Géczi Jánost a költészet felől érkezve kezdte foglalkoztatni a tömegesen gyártott szövegek és képek elénkszórásának, sodródásának, átalakulásának, pusztulásának esztétikuma, az esetlegességek mélyén rejtőző jelentések felvillanása. A jelenkori civilizáció sajátos tömegkép/szöveg élményei vezették felfedezőutakra – újságlapok, fénymásolatok átalakítása után most már hosszabb ideje az óriásplakátok megmunkálása felé.
„Aki plakátokat hasogat, nemcsak képzetrendszert rombol, hanem régészeti munkát is végez. S hol a tektonikusan egymásra vetett kőzetrétegekhez hasonló papírzónák tárulnak fel, amelyek a cellulóz és a ragasztóanyag természetéről nyújtanak kisilabizálható megállapításokat, hol a megroncsolt, a megsemmisülés határára esett képi és nyelvi jeleink együttese tűnik elő, amit sem látványában, sem értelmében nem irányítanak már a plakátkészítők eredeti szándékai” – értelmezi munkáit Géczi János.
A modernitás jellegzetes művészhasználta anyagairól értekezve Monika Wagner írja: „a hétköznapi tárgyaknak a művészet területére való beemelése alapvetően megváltoztatta a műről és a művészi alkotásról alkotott elképzeléseket és szétrobbantotta a művészethez méltó anyagok kánonját”. A decollage első generációja kétségbeesetten kereste kapcsolatot a művészet és a megélt mindennapok között. A megrongált plakát számukra társadalmi dokumentum volt, ugyanakkor az absztrakt expresszionizmussal rokon tulajdonságokkal rendelkező texturális műalkotás is. Vandál plakáttépkedéseikben a javak új, demokratikus kényelmétől való viszolygás meghatározó. Ez a mentalitás Géczi Jánostól sem idegen: több munkáját uralja el az irónia a fogyasztás zsíros hedonizmusáról. Mindazonáltal fontosabb számára ezen sajátos színvilágú és plasztikájú reliefekben az időbeli minőség, rommá válás, az alapanyagot megformáló elmúlás és a leletet átalakító életre keltés.
Géczi János (1954) költő, író, képzőművész, lapszerkesztő, egyetemi oktató, művelődéstörténész, az MTA doktora – sokoldalú munkássága beszoríthatatlan a tudományos és művészeti területek egy-egy mezőjébe. Életének jelentős részét Veszprémben élte le. immu Pets című kiállítása az elmúlt évek során készült dekollázsainak átfogó, a magyar képzőművészetben egyedülálló bemutatója. A bemutatott alkotások Balatonalmádi és Veszprém környezetéhez, illetve Rómához (Olaszország), Kishegyeshez (Szerbia) továbbá Murterhez (Horvátország) kötődnek, s 2019 – 2023 között készültek.
A kiállítás kurátora: Bán András művészettörténész
A tárlat megtekinthető: 2023. április 12. – május 14.
A program a VEB2023 Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa és Veszprém Vármegyei Jogú Város Önkormányzatának támogatásával valósul meg.