Klimó Károly /1936/ a magyar neoavantgárd és az Európai Iskola szellemi örökségének egyik legkövetkezetesebb továbbvivője.
Művészetében az informel gesztusrendszere és a közép-európai Neue Wilde expresszivitása találkozik, sajátosan narratív, irodalmi ihletésű látásmóddal. Festményei, grafikái, kollázsai és assemblage-ai a figurativitás és az absztrakció határán mozognak, miközben melankólia, irónia és szellemi játékosság hatja át őket. Klimó számára a kép nem pusztán látvány, hanem gondolati tér: Kafka, Artaud, Sade vagy Thomas Bernhard művei nyomán az emberi létezés szélsőségeit kutatja. Pontos kompozíciói egyszerre idéznek színházi jeleneteket és belső pszichológiai tájakat. A kiállítás érzékeny betekintést nyújt egy olyan életműbe, ahol az irodalom, a filozófiai reflexió és a festői gesztus szétválaszthatatlan egységet alkot.
Fotó: Toroczkai Csaba / Klimó Károly monostorapáti műtermében
20226. június 6. /szombat/ 11.00 óra
A kiállítást megnyitja: Földényi F. László, esztéta
Dubniczay-palota, D2.
8200 Veszprém Vár utca 29.
A tárlat megtekinthető 2026. augusztus 30-ig.
DENKRÄUME _ KÁROLY KLMÓ
Klimó Károly /1936/ gilt als einer der konsequentesten Vertreter des geistigen Erbes der ungarischen Neoavantgarde und der Europäische Schule. In seiner Kunst begegnen sich das gestische Formenvokabular des Informel und die Expressivität der mitteleuropäischen Neue Wilde mit einer eigentümlich narrativen, literarisch inspirierten Sichtweise. Seine Gemälde, Grafiken, Collagen und Assemblagen bewegen sich an der Grenze zwischen Figuration und Abstraktion und sind zugleich von Melancholie, Ironie und geistiger Verspieltheit geprägt.
Für Klimó ist das Bild nicht bloß ein visuelles Phänomen, sondern ein Denkraum: Im Echo der Werke von Franz Kafka, Antonin Artaud, Marquis de Sade oder Thomas Bernhard erforscht er die Extreme menschlicher Existenz. Seine präzisen Kompositionen erinnern zugleich an theatralische Szenen und innere psychologische Landschaften.
Die Ausstellung bietet einen sensiblen Einblick in ein Œuvre, in dem Literatur, philosophische Reflexion und malerische Geste eine untrennbare Einheit bilden.
