Több műfajban és pláne több művészeti ágban tevékenykedő alkotók esetében egyébként is hajlamosak vagyunk arra, hogy a művek helyett olyan merőben érdektelen „világi” kérdésekkel foglalkozzunk, hogy vajon melyik is a fontosabb számára, melyik is a jelentősebb esetében, költészet-e avagy regény, irodalom vagy képzőművészet, miként nevezzük meg: költőként-e, képzőművészként-e vagy mégis inkább rózsakutatóként tűzzük gombostűvégre, és helyezzük el tudatunk klasszifikáló tárlóiban.
Géczi János alkotói pályája kezdeteitől kimozdul a képzőművészet területeire is, foglalkoztatja a képek sajátos léte, működése, illetve az irodalmi szövegek hordozóinak, közvetítőinek vizuális léte. Része ezeknek a kereséseknek az alkotói és a befogadói reflexek provokálása, izgatása is, jel és jelentés összetapadásának akadályozása, az értelemadó automatizmusok kisiklatásának szándéka. (...)
Ladányi István
Elhangzott Géczi János kiállításának megnyitóján,
2014. május 13-án, a Pannon Egyetem
aulájában
fotók: Gáspár Gábor