Csikász Galéria
Minyó Szert Károly, Robitz Anikó és Szombathy Bálint kiállítása

A képzőművészeti szemléletű kortárs magyar fotográfiában kirajzolódik egy különösen érdekes – mindeddig nem igazán tudatosított – vonulat, amely egyrészt a festészet (képzőművészet), másrészt a konceptuális fénykép felől értelmezhető. Létük szinte egymás ellenében tételeződött, tekintve, hogy a konceptuális művészet an garde festészetellenes volt egészen a hetvenes évek közepéig, az elsődleges, elementáris piktúra megjelenéséig. A konceptuális fotónak voltak Magyarországon művelői, a nyelvi tájékozódású redukciós festészetnek azonban nem (kivéve talán néhány radikálisabb, de megkésett enformel teljesítményt).

A Fotószuprematisták kiállítás koncepcióját a művészettörténet jeles eseménye: a szuprematizmus születésének száz esztendős évfordulója ihlette. Bár a szuprematizmus első kiáltványa 1915-ben jelent meg, Kazimir Malevics két évvel korábban alkotta meg tárgyi vonatkozásokat elvető festményeinek első sorozatát. A művészettörténet-írás tehát 1913-at tekinti eme korszakos, nagy hatású irányzat születési évének. A tárlat koncepciója tekintetében a szuprematizmust elsősorban a dologi világtól való elrugaszkodása, és érzékenysége miatt fontos, nem pedig mértani formákra épülő jelbeszéde révén. Szombathy Bálint, a kiállítás kurátora olyan rokon lelkeket szólított meg a kortárs magyar fotográfusok közül, akiknek a munkásságát huzamosabb ideje figyelemmel kíséri, és szenzibilitásuk miatt közel érezte magához gondolkodásmódjukat. A tiszta érzékenység malevicsi ideája mindhárom szerzőnél erőteljesen jelen van, ám a fotográfiai nyelvhasználatban eltérések mutatkoznak.
Ám éppen e fokozatok közötti különbségek szemléltetik leghűbben annak a mitikus emberi törekvésnek a mindenkori időszerűségét, hogy elrugaszkodjon az éteri magasságok, az isteni szférák felé. A kiállításon látható alkotások azonban nem programszerű mintaként viszonyulnak a szuprematista hagyományhoz, vagyis nem illusztrálni kívánják Malevics doktrínáját. A szuprematista attitűd eleve jelen van a munkákban, egy hosszú önfejlesztési folyamat eredményeként.
Minyó Szert Károly valószínűleg a világ egyetlen olyan képzőművésze és szabadkézi fotográfusa, aki ötvözi a manuális festészetet és a mechanikai eszközökkel létrehozott fényképészetet. A művész hagyományos úton festékkel alapozza meg a vásznat, annak száradását követően pedig fényérzékeny emulzióval keni át, majd síkfilm negatívval fedi be és átvilágítja. Látványos performanszai keretében egy 70 évet megélt biciklit tekerve, annak lámpájával világítja meg az előzően leképzett vászonra rögzített síkfilmet, majd szivaccsal hívót ken a felületre. Robitz Anikó hamisítatlan szuprematista fotói egészen újfajta értelmet adnak az épületfotózásnak és a városnézésnek. Alkotásaira pillantva ugyanis valószínűleg csak nagyon kevesek gondolnak arra, hogy a
fotográfus a világ megapoliszait járva kapja lencsevégre az építészet remekbe szabott idomait.
Szombathy Bálint multimediális művész fotómunkái teljes mértékben mellőzik a fényképezőgép eszközét, tekintve, hogy azok egy valaha használt távközlési eszköz, a telefotó (képtávíró) létrehozta hibás képekből állnak. A művész szemszögéből nézve azonban a roncsolódott képfelületekből, avagy a szürkés és fekete négyzetekből a tiszta érzékenység köszön vissza.

Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták
Fotoszuprematisták