Magtár
A 19. század második felétől a vidéki társadalom egyre nagyobb része költözött be és vállalt munkát a városokban. Ennek hatására megváltozott a korábbi, hagyományos családi modell. Az iskolázottak, így a munkavállalók száma is folyamatosan nőtt. A századfordulón a politikai és társadalmi küzdelmek során feminista felszólalások próbálták érvényre juttatni a nők egyenjogúságát.

Ennek eredményeképpen kaphatták meg a nők a választójogot, valamint a foglalkoztatási lehetőségeik is kibővültek. Az első világháború alatt egyre több nő állt munkába , elsősorban a betegellátás és az ipari foglalkozások terén. A társadalmi kötelékek egyre inkább fellazultak és lehetőséget adtak a nők érvényesülési szándékainak. Bővült a foglalkoztatottsági területek száma, így művészi illetve iparos jellegű szakmák kitanulására főleg olyan leánygyermekek indultak, akik kereskedő, értelmiségi, tehát jó anyagi háttérrel rendelkező családok támogatását élvezhették. A népszerű festő, szobrász, iparművész pályák azonban kevesebb megélhetési alternatívát kínáltak, míg a fényképészet ebből a szempontból eredményesebbnek bizonyult, ezért sokan ezt a művészeti ágat választották. A 20. század elején a műtermi fotózás virágkorát élte. Bécsben, Berlinben, Münchenben illetve Párizsban működő műhelyek adtak helyet a tanulni vágyók előmenetelének. Magyarországon az 1910-es években még nem működött olyan tanintézmény, ahol fényképészetet tanulhattak volna az arra vágyók. Azon önmegvalósításra törekvők, akik a művészet fotográfiai pályáján kívántak érvényesülni, nagy számban utaztak a nyugati országokba. Így került a francia fővárosba Landau Erzsi (Ergy Landau ) és Kelenföldi Telkes Nóra (Nora Dumas) is. A kiállítás anyaga ennek a két világhírű, magyar fotográfusnő munkájának egy részét mutatja be. A két művésznő számos nyugat-európai város galériáiban szerepelt (Párizs, Brüsszel, München, Stuttgart), azonban Magyarországon csak a Magyar Fotográfiai Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Fotótára őriz tőlük egy-egy alkotást. Pályájuk 1929-ben Párizsban kapcsolódott össze, amikor Nora Dumas Ergy Landau fotóműhelyéhez csatlakozott. A közös műteremben való alkotás csaknem egy évtizedig tartott. Mindkettőjük művészetének központi témája a különböző női szerepvállalásokhoz köthető. Híres modelljük, az ukrán származású Assia szinte állandó szereplője a műteremben készített aktfotóiknak. Különösen fényárnyék modellálásokkal igyekeznek érzékeltetni a test mozgékonyságát. Az akt és a nőiség témakört feldolgozó képeken túl, számos más fotográfiai műfajban is bizonyították a tehetségüket: porté-, gyermek-, divat- és dokumentumfotó.

A tárlaton legnagyobb számban dokumentarista műfajban készült nagyítások szerepelnek. Ergy Landau az 1957-ben kiadott Horoldamba című könyvének elkészítéséhez gyűjtött anyagot Kínában. Ezen útja során készült felvételek egy része láthatóak a kiállításunkon. Nora Dumas képei a franciaországi és svájci vidéki élet mindennapjait dokumentálják. Leghíresebb fotográfiái közül, Ylláról (Koffler Kamilláról) készült egész alakos portréja, valamint az 1928-ban készített első sikerét meghozó "Igásló" című munkája is megtekinthető. 

Fotográfusnők Párizs
Fotográfusnők Párizs
Fotográfusnők Párizs