„...Egy padlástér cserepeit átlátszó cserepekre cseréltem ki, amik meghatározták a pókok hálószövési helyét. Utána a gerendák között damilszálakat engedtem le egy méter mélységben, amit a pókok felhúztak. A felemelt damilok súlya biztosította a hálók feszességét, ami egyben környezeti támaszként szolgált....”
Biológiai természetű munkáiban a környezet szerkezete és azzal kapcsolatba kerülő élőlény vagy élőlény-csoportosulás viselkedései érdekli. Ezen munkái során gyakran dolgozik együtt a szombathelyi Állattani Tanszék munkatársával, Dr. Szinetár Csaba arachnológussal, aki tudományos tapasztalataival segíti a művészt.
Farkas Imre Balatonalmádiban született, jelenleg Szombathelyen él. A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett, ahol tanárai voltak Szabados György és Kiss Péter. 2012 óta a Pécsi Tudományegyetem doktori képzésében vesz részt, ahol témavezetői Colin Foster szobrászművész és Aknai Tamás művészettörténész.
Aknai Tamás művészettörténész megnyitójában arról beszélt, hogy a művészet egyik iránya, hogy a művek létrehozását a természettel való együttműködésben találja meg. Hozzátette, ez nem újkeletű, példaként Giottót említette, aki a természet jelenségeit tanulmányozta művei létrehozásához. A természeti jelenségekkel rokon alkotásokban fontos szerepe van az érzéki kapcsolatnak és a titokzatosságnak, emelte ki a szakember. A kiállítás Farkas Imre különös programját tükrözi, eszközhasználatból következő, irracionálisig felbontott formai jelenségek sorozata látható - fogalmazott. Úgy vélte, a művész legfontosabb kérdései, hogy mi van a láthatón, a nagyon parányin és a minimális fényen túl. A minimálisra visszabontott látványvilágban a selymes rácsozatok, hálózatok és fraktálok osztoznak a pókokkal. A tárlat dokumentálja azt is, hogyan élnek az ízeltlábúak természetes és mesterséges környezetben, tette hozzá a művészettörténész.
