A gyűjtemény kiállítótereiben a művésszel közösen gondolkodva egy nagyobb, reprezentatív válogatást mutatunk be, ahol szobrokkal, festményekkel felidézzük a színes életmű főbb pontjait.
A nyolcvanadik életévét jövőre betöltő festőművész hatalmas életművéből igyekeztünk ikonikus darabokat kiválasztani. Nem törekedtünk a teljes pályakép kronologikus felvázolására, inkább megkíséreltük a művész különböző korszakain átívelő motívumok evolúcióját megjeleníteni a gyakran évtizedes különbséggel keletkezett munkáinak egymás mellé rendezésével. Jól működő, izgalmas kísérletet tettünk Fajó János hatalmas képeinek szerepeltetésével a kisebb tereinkben. A kiállításon összességében 25 festményt, formázott vásznat, reliefet és csaknem ugyanennyi szobrot állítottunk ki. Korábbi kiállításainkhoz hasonlóan kiléptünk a galéria zárt tereiből és a szobrokból 5 db a Művészetek Háza melletti szabadtéri zöldfelületen kapott helyet.
A Munkácsy- és Kossuth-díjas Fajó János 1961-ben diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola, díszítő festő szakán. A geometrikus tradíciókból, és a konstruktivizmus művészetszemléletéből táplálkozó életműve mestereinek Hincz Gyulát és Kassák Lajost tekinti. 1974-ben társaival megalapítja a nemzetközi hírnévre is szert tett Budapesti Műhelyt, ahol kortárs alkotások sokszorosító grafikai eljárásait végezték. Ő maga egy interjúban így vall erről:
„Egyrészt tapasztaltuk, hogy ez a műfaj külföldön, mindenekelőtt az USA-ban, de Nyugat-Európában is sokkal nagyobb megbecsülésnek örvend, mint idehaza. Másrészt a műgyűjtés demokratizálásának eszközét láttuk benne, hiszen egy szitanyomat vagy egy rézkarc sokkal több ember számára elérhető, mint egy egyedi alkotás. Kiváló kapcsolatokat tudtunk kiépíteni a nemzetközi szcéna számos, ismert alakjával, akik velünk készíttették el mappáikat. Ehhez persze a személyes szimpátián túl szükség volt arra is, hogy a nyomatokat a legmagasabb színvonalon állítsuk elő. Nem minden büszkeség nélkül mondom, hogy olyan művészek, mint Victor Vasarely vagy Max Bill sokszorosított grafikái a Pesti Műhely nélkül nagyságrenddel kevesebb hazai gyűjteményben lehetnének ma jelen.”
Képeinek kompozíciós alapelve a redukció, mely a természeti formák geometriai alapformákra való leszűkítésén és e reduktív elemek variabilitásán alapul. Művein az egzakt formarendszer az alapszínekkel és azok variációival párosulva, harmonikus szín- és formavilágot, tiszta arányrendszert eredményez. A minimal art személytelen, modellező szemléletével ellentétben azonban művészete megőrzi empirikus gyökereit, a körből származó íves formavilág révén művein meghatározó szerepet játszik az érzékiség.
Az egész életútját meghatározó geometrikus formavilágról így vall:
"Egyszerű: ez szolgálja leginkább az életet, az élet új funkcióit. Ez a tiszta forma művészete. Gondoljunk csak a körre: mit tud a kör? Mi nem almát, azaz tárgyat festünk, mondta Kassák, hanem formát, kört. A geometrikus művészet nemcsak önmegvalósítás - persze az is -, míg például az expresszionizmus csak az önkifejezést szolgálja. Gyerekjátékokat is azért kezdtem csinálni, hogy a gyerekek egészen korán megszokják, mi a vizuális nyelv alapja. Háromszögekből, négyzetekből és körökből, ebből a három elemi formából a világ összes dolgát fel tudjuk építeni. A geometria örök."
