Magtár
Ézsiás István jubileumi gyűjteményes kiállítását rendeztük meg a Dubniczay-palota Magtá-rában. Ézsiás neve nem ismeretlen a veszprémi közönség számára, mivel 1965 és 1986 közötti években Veszprém élt és alkotott. Ebben az időszakban művészeti munkásságával, művészet-szervező tevékenységével jelentős hatást gyakorolt Veszprém vizuális művészeti formálódására. A határokon átívelő művészetszervező munkásságának köszönheti Veszprém a 2006-ban létrehozott Európa Szoborparkot is.

A kiállítást Beke László művészettörténész nyitotta meg, aki egyetemi órának is beillő részle-tességgel beszélt, a Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény miatt, már beavatottnak számító közönségnek, Ézsiás munkásságának kiindulópontjaként szolgáló nagymesterek munkássá-gáról, és a konstruktivizmus máig hatással bíró művészettörténeti ívéről. A rengeteg munkát felvonultató kiállításon az alkotó maga sem tagadja meg a nagy elődöket: több térplasztikáját is Kassáknak, Moholy-Nagy Lászlónak, Csiky Tibornak, Amerigo Totnak ajánlja, ezzel meg is nevezi mestereit. Kassák aktivizmusa abban az értelemben is példa számára, hogy ő maga is fáradhatatlan szervező. Elegendő megnézni az általa szervezett és vezetett művésztelepek, vagy a létrehozott szoborparkok és más kulturális létesítmények listáját. Ez a közösségi tevékenysége is megerősít abban, hogy nem csupán a nonfiguratív művészet lehetőségeit kutatja, hanem egy-fajta univerzális modern „folklór” létrehozásán fáradozik, amelynek nyelve a nagyvárosi konstrukciók fejlett technikájához hasonlít és amely a művészet nyelvén új harmóniákra törekszik, az öröm és jólét harmóniáira. Mint született konstruktivistának, számára is a geometria és az anyag az abszolút téma. Ami tiszta és logikus, az tökéletesen szép. Ugyanakkor a játékosság, a geometrikus formákkal való játék szabadsága időnként az abszurditásig fokozódik nála, még a neo-dada is megkísérti amikor például egy régi nagykapu zárszerkezetét állítja ki (Nagyapám emlékére). Érezzük, a racionális hűvösség mellett ott a metafizikai mélység. A mérnöki logika mellett a talált tárgyak szűrrealitása is megérinti, a zárakat készítő lakatos mester munkájának transzcendens tisztelete. Nem csak a modern építészet rideg anyagai, az acél és az alumínium, az üveg és a műanyag érdeklik, hanem a rozsdás vas és a fa is. Figyelemre méltó az öreg házak lemeszelt fadarabjaiból a 90-es években készült sorozata, ami nagyon a miénk, jellegzetesen magyar, olyan asszociációkat szuggerál, amitől úgy érezzük, benne van az egész életünk. A sokféle anyaghasználata korszakokat határozott meg Ézsiás munkásságában, bemutatásuk-nál ezzel szemben nem törekedtünk a jubileumi kiállításoknál könnyen szervező elvvé váló kronologikus bemutatására, hanem az egész életművön átívelő formák és motívumok szabad áramlását tekintettük elsődlegesnek. A kiállítás nem szorítkozott csupán a galéria belső tereire, a Dubniczay-palota udvarára is kerültek szobrok, megnyitva a kommunikáció lehetőségét, az egyszerű kirándulók felé, és a László Károly gyűjtemény udvaron elhelyezett darabjaival.

A kiállítás két kurátora Beke László és Áfrány Gábor volt.

Ézsiás István 70
Ézsiás István 70
Ézsiás István 70
Ézsiás István 70
Ézsiás István 70
Ézsiás István 70
Ézsiás István 70