Csikász Galéria
"Az ember nem űrhajósnak születik, hanem azzá válik, és ugyancsak elmondható ez a festőkre, művészekre is. Debreczeni Imre, aki egyébként Sarkadról származó álmodozó, képei festése közben egy összekötő szerepét tölti be, egyfajta spirituális élményben résztvevő médiumként földi és égi dolgok között.

Ő festő űrhajósként gondol magára, és ha tehetné, szkafanderben vagy Darth Veder sisakban festene legszívesebben, vagy bármilyen jelmezben, amely kedvenc sci-fijeiből való. Tudom, mert mondta nekem. Ő nem viccel. Ő mániákus sci-fi fan, és tudományos fantasztikus belső űrélményeinek, űrtereinek, elképesztő álmainak megfestője. Létező, nem létező űrhajók tereinek köztünk élő dadogó szuperhőse, rendezője, de legfőképp operatőre és kapitánya is egyben.


Az biztos, egy valódi űrhajósnál sokkal több. Az nem is lehetne, hisz szemtengely-ferdülése van. Az ő szemei saját belső álom bolygójának tengelye körül keringnek akár egy önmagát figyelő szonda fel-felvillantva vásznain azt, amit onnan lát. A fluxus kondenzátorok tér- idő görbületének a leghitelesebb Hibrid „Narrativálója”. Néha nehezen érthető, de figyelemre méltó, tudós festő.


Mily kevés hányada az embereknek az, aki végül űrhajós lehet és a csillagok közt szlalomozva vagy éppen az üreges fémsajt Hold felszínére lépve rosszul bemagolt dolgokat üzenhet a Föld lakosainak? „Houston jelentkezz, Houston jelentkezz, nincsenek szavak eme élményre, amit itt látok! Látom a Földet! Látom, honnan vagyunk valóak, akár egy elguruló üveggolyó gyermekkoromból. Emlékszem Houston hova gurult! Houston jelentkezz… Jelentkezz! Összeköttetés megszakadt! Ide egy festőt kellett volna küldjetek,nem engemvagy legalább a Kisherceget!”

Hallottunk-e ehhez fogható szövegekről, amik elhangzottak odafentre utazó pilóták szájából? - Nem, pedig mennyi mindent megtudhatnánk az emberi természetről, az érzések változásairól az univerzumban, a Földön túli romantikáról és a galaxisok lelki alapokból kiinduló emberéről megannyi spéci cuccok segítsége nélkül, amiket évekig fejlesztenek nagy titokban gyárak titkos laboratóriumaiban görnyedt hátú fehér köntösös szemüveges professzorok. Dr. Debreczeni ezekkel a megfigyelésekkel is foglalkozik műtermében festve, kevergetve színek éjhold fényében megvilágított űrhajói színeit és azok belső tereinek szerkezetét, de neki mégsem utalja a NASA a zöld hasú bankókat az elért eredményeiért, viszont annál inkább várják a fejesek az égre meredt távcsöveikkel fókuszálva az égbolton feltűnő zöld hasú földönkívüliek csészealjait.


A kiküldött űrhajósok nem ilyen szempontok szerint vizsgálják magukat, mint Debreczeni önmagát és a külvilágot. Az űrhajósoknak nincs belső univerzumuk, ezért láthatják azt saját szemükkel kiválasztottként. Az élményt viszont képtelenek visszaadni. Imre ezért is van. Ő plusz dollármilliókba kerülne a kockázatos érzékenységével megáldott űrutasként kilőve a sztratoszférán túlra, ahol csak a rakétákkal felvértezett vasmadarak süvítenek, akár egy mesterlövész puskájának golyója a cél felé. Így születik a jó kép is, mondhatná Imre, ha célzóját nem a végtelenre irányítaná munkája közben.


Gondoljunk csak bele! A hiperérzékenységgel megáldott ember gyermekkori vágya, álma lehet csak az űr, talán mert hasonlatos lehet kint lebegni ott, mint az anyaméhben egykoron, mikor még nem tudhatjuk, mely galaxisba születünk egyáltalán, milyen bolygóra és milyen elképesztő lényként a világmindenségbe. Az űrhajósok nem ilyen érzékeny emberek. Ők fajankók ilyen szempontból. Jól megválogatott gladiátorok ők, a legkevesebb érzékenységgel felvértezetlen genetikai állományukkal. Hogy van akkor mégis kint Debreczeni fajta művészi hajlamokkal megáldott álmodozó teremtés az űrkabin ülésébe szorítva szkafanderében? Hát úgy, hogy nagyon sok mindennek egyeznie kell egy űrutazásnál, hogy működjenek a dolgok, pl. gondoljunk csak a külön erre a célra feltalált anyagra az űrruhában, amit 8 milliméterenkénti gondos női kezek által végzett varrásoknak precíz pontossága tesz tökéletessé, amit egy melltartócég gondos női dolgozói készítettek az első holdra szálló AMSTRONGUNKNAK évek hosszú keserves munkájával. Mert simulnia kellett annak a ruhának rendesen testéhez, hogy könnyen vegye az akadályokat, miközben a nyomást is fenn tudja tartani a ruházatában a feladatai elvégzéséhez és az út túléléséhez, a visszatéréshez. Mert a vér felforr odakint hibás öltés esetén, akár az agyvíz, ha egy színflekk félrecsúszik a vásznon vagy rácsorog a festés hevessége közepette a lényegre.

Visszatérve a ruházatot készítő varrónőkre, így már ki lehet mondani azt is: hogy akik tudják, mi kell egy nőnek, azok tudják csak igazán furcsa mód a megoldást az űrbe utazók ruházatára is. Érdekes ugye? A szerelem is egy Űr valahol, amit Imrénk érez az űr iránt! Dupla űr bármibe vagy bárkibe is legyünk szerelmesek az ő szemével nézve, és azok kitöltése óriási feladat, mert hát nem működik abban semmi sem úgy, még a gravitáció sem, mint kéne, és minden feje tetejére állhat, mint Imi képeinél a fókuszok és az enyészpontok között fellelhető motívumok közti űrcsendéleti kapcsolatok viszonyai.


A képei ezekhez a viszonyokhoz alkalmazkodnak, soha ne feledjük. Egyetlen kis hiba, és akár a szkafanderben maradt gombostű, végzetes következményekhez vezethet a fagyos -150 fokos Hold végtelen csendjének árnyékában vagy a Napra lépve az irdatlan melegben. Nagyok tehát a hőingadozások és a nyomáskülönbségek, akár csak a képei közötti hangulatokban. Higgyék el, van közös átfedés a festés és az űrutazás között. Imre a bizonyíték, és az utazásai a koponyája körül. A fej hangjai a néma űrben a legtermészetesebb valami, mint ahogy a festményei némaságából magunkban mégis megszólaló Star Wars filmzenéihez hasonlatos égbekiáltó szólamok. Imi így van ott, ahol nem lehet, a benne létező érzelmeket figyelve, abban a belső Mini Kozmoszában, amit magának alakít ki az ember lehetőleg hibátlanul, ha ügyes, hogy kihúzhassuk talán valahol végre magunk emberként, mint a szkafanderében a pilóta, melyet idős nagymamák varrtak öltésről öltésre gyermeküknek, unokájuknak vagy akár maguk megélhetése érdekében az űrutasoknak. Debreczeni álom gyermekeit szövi, varrja biztonságosra a földi világon készült képeibe, képről képre, öltésről öltésre, mert a Földről nézve nagy lépés ez egy ember életében, és nem csak azért, hogy az emberiségnek is az legyen. Őt ez nem érdekli. Annál azért többről van itt szó, de ehhez már őt kell megkérdezni két kép utazása között a kiállítás pihenőállomásán. Mondjuk itt és most személyesen."


Pinczés József festőművész megnyitóbeszéde

Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva
Debreczeni Imre Hibrid Narratíva