Czigány Ákos - Néma Júlia Dobozember

Doboz és ház. Két gondolat, két alakzat kerülgeti egymást két, egymást sok éve inspiráló alkotó párhuzamosan megszülető műveiben. Ezt a beszélgetést gondolja végig és komponálja egybe a kiállítás.

Beszélgetés több műfajban, de két színben: feketén, fehéren, fekete-fehérben. Fotográfiai pozitív és plasztikai negatív, vágott vonalak és kivágott körvonalak, a második és a harmadik dimenzió, a legköznapibb és ritkán látható, extrém anyagok párbeszéde. Táblaképek, reliefek, plasztikák, installációk finom kapcsolatai.

A ház: doboz, és minden doboz átmeneti otthon. Doboz a test, de az edény is, melyből táplálékát veszi, hogy felépítse magát. Doboz a tudat, miként protézise is, a fényképezőgép. Minden konkrét, de eltérően elvont.

A tárlat első kiadása (Frankfurt am Main, 2014) óta a művészpáros továbblépett és létrehozta első közösen jegyzett tárgycsoportját, mely Néma Júlia edénytervezői tevékenységére reflektál és Czigány Ákos fotográfiáin alapul. Ugyancsak a veszprémi kiállítás újdonsága az a tányérkollekció, mely a Várgalériával szomszédos téglagyűjtemény, a Tegularium forma- és motívumkincséből is építkezik.

“Ha az út egyenes, az ember rendszerint nem téved le róla. De ha a dobozra vágott kis ablakon át nézi a dolgokat, minden másmilyennek látszik. A táj minden részlete egyforma lesz, azonos jelentőségre tesz szert. [...] Talán azért, mert a tárgyak körvonalai a meghatározhatatlan távolságban elmosódottak, így helyzetük sokban közös az én helyzetemmel. A szeméttelep varázsa. Egyetlen táj sem untathat, ha dobozból nézed.”

Abe Kóbó: A dobozember című regényéből (1973)