CAFFART KÉPZŐMŰVÉSZETIEGYESÜLET

 A Caffart név megértéséhez egy kis adalék

„……Ilyenkor jön a cafard. A sivatagi őrület. Indiában ámokfutásnak hívják. A betegség afrikai változatának

hosszabb a lappangási ideje. Az első stádiuma a fokozott ingerlékenység. Második a fokozat a tettvágy. Menni! Cselekedni! Szökni! Nagyszerű haditerven dolgozni, és odaállni vele a kapitány elé. Angolul tanulni vagy feltalálni egy új sivatagi távírót. Harmadik stádiuma a melankólia. Szótlanul, szomorúan régi hazai epizódokon, elhagyott szeretőn, kedves otthoni tájak felett ábrándozni. A betegség végkifejlése az úgynevezett ámokfutás. Minden átmenet nélkül, egyik pillanatról a másikra valamelyik katona belevágja szuronyát a bejtársba, azután hajrá! Ölni! Ilyenkor általában egy jótékony golyó végez vele. Ha megfékezik és összekötözik, ez csak hosszabbítja kínját, mert órákon belül úgyis végez vele az agyérgörcs. Az utolsó előtti stádiumban még van mentség. Néha egy támadás, hirtelen helyőrségváltás vagy más váratlan esemény elfújja a melankóliát, amellyel egyik a másikat megfertőzi. Sok esetben véres zendülésekben tombolja ki magát a betegség. Ilyenkor leölik a feljebbvalókat, és dalolva nekivágnak a sivatagnak, feldúlnak néhány oázist, míg valahol egy csapat szpáhi érkezik vágtatva, és lefegyverzi őket. ”   Rejtő Jenő (P: Howard) A sárga Garnizon

„Azt Egyesület az elmúlt 5 évben mértékadó, iránymutató jelenséggé vált a kortárs magyar művészet palettáján. A beszélő név mögött megbúvó rendkívül heterogén, időnként ellenpontozónak tűnő csoport bemutatkozásai, alkalmat teremtenek arra, hogy a kortárs művészet izgalmas tendenciáira, kereszteződési pontjaira pillanthassunk. Mesterek és tanítványok a maguk külön idejében, külön terében, a maguk csendjében keresik saját útjukat, sorsukat. Nem követnek vakon, nem studíroznak. Csak teszik, amit minden művésznek tennie kell ebben a tolakodó, dilettantizmusra hajlamos világban…..”   Kovács Zita, művészettörténész