Csikász Galéria
21. századi faliszőnyegek /Boros Viola újabb munkái
"Boros Viola művészi pályáját jórészt Németországban töltötte, másfél évtizede viszont visszaköltözött Magyarországra.
Itthon elsősorban az installációival vált ismertté, többek közt ilyen munkájával szerepelt az Elhallgatott Holocaust című kiállításon.

Gyakorlatilag Boros Viola mostani képei is inkább objektként jelennek meg, ahol dominál a térben elfoglalt helyük.
Mostanában ismét sajátos, kollázsszerű szerkesztésmód jellemzi a munkáit, melyeknek még dominánsabb az anyaghasználata: textildarabokkal, festett vászonnal, gombokkal, cipzárakkal vegyítve. Tulajdonképpen már ezzel az anyaghasználatával is reflektál a hagyományos értelemben vett női munkára, melyek ugyanakkor méretükkel ellentmondanak e régi szokásnak, a kis méretű női műveknek, ugyanis „képei” többnyire hatalmasak.

A művek jó része nagyon színes, ennek következtében már-már keletiesnek hatnak. A munkák majd mindegyikén olvasható valamilyen szöveg is – többnyire németül vagy angolul -, melyek a mű fontos részét képezik. 
Munkái egyaránt rendelkeznek konceptuális attitűddel, tudatos anyag- és képszerkesztéssel, melyeket aztán az absztrakt expresszionizmus idején domináns, erőteljes gesztus(át)festéssel tesz teljessé. 
Témái tekintetében gyakran megjelennek nála közismert képtípusok, úgy mint az utolsó vacsora. A művészetre magára is reflektál, többek közt például a Hype! című képével, melyen Damiens Hirstnek nemcsak a neve, hanem a neves, gyémántokkal kirakott koponyája is megidéződik, ráadásul a hírneve által a művészeten túl a művészeti piac is.
Szociálisan és politikailag érzékeny, a háború és kisebbségek ügye folyamatosan jelen van nála. Az egyik munkáján, Az összes rohadt kisebbség címűn kifejezetten a kisebbségi problémákra reflektál, pontosabban arra mutat rá, hogy a kisebbségi lét viszonylagos is, hisz egy-egy faji vagy vallási népcsoport az egyik országban többségben, máshol meg kisebbségben van, de a többség többnyire intoleráns a kisebbséggel, így kerül a falikárpitjára a keresztény, zsidó, palesztin, tamil, roma, türkmén stb.
Másikon meg Lenin, az orosz zászló, Brezsnyev-Honecker és megannyi, a szocializmus relikviáinak ready made-jei vannak belevarrva a képbe. Pozitív értelemben találkozhatunk Obamával, körülötte az amerikai kritikus problémák (Irak, Irán, New Deal, atombomba, Guantanamo stb.) felsorolásával. 
Újabban egy új motívum is rendszeresen megjelenik nála, s gyakorlatilag külön sorozatot képeznek a minotauruszos alkotásai. A mitológiai bikafejű, embertestű Minotaurusz Boros Viola képein az emberben rejlő vadságot, szenvedélyességet, a civilizáltságát levető férfi jelképévé válik, azaz az emberállat nem az ember embertelenségét, inkább a kontrollt nélkülöző tudatalattit, a zsigeri élményeket vállalni merő erős embert jelenti. 
A Minotauruszok mellett textilképeinek még van egy újabb sorozata, a határozott centrummal rendelkező művek sora. E képek közepén hatalmas, fekete kör alakú motívum hordozza a mű lényegét, melyen egy-egy alak látható körülötte szöveggel, melyek mint valami örök bölcsességek vagy akár közhelyek (Nyerni akarni és veszíteni tudni; Az az ember, aki a hegyet elhordta, ugyanaz, mint aki elkezdett kis köveket arrébb rakni) adnak útmutatót az élethez. Általában is, de ezek a művei szinte kifejezetten átveszik a népi hímzett falvédők funkcióját, csak épp mai anyagokkal, témákkal, szövegekkel. Boros Viola munkái sok hasonlóságot mutatnak a klasszikusabb női művekkel, mégis átértelmezik, korszerűsítik azokat." 
Bordács Andrea esztéta, műkritikus

"Ha megtekintik a bemutatott anyagot, látható, hogy eltérő tematikájú, különböző ciklusokhoz tartozó, nagyjából 2010-12 körül készült munkák kaptak helyet a kiállítótérben. Az is jól látható, vagy legalábbis feltételezhető, hogy mindez csak töredéke akárcsak egy adott probléma vagy adott életszakasz munkáinak. Boros Viola rutinos kiállító és munkamániás alkotó. Az őt foglalkoztató kérdések inspirációja nyomán szinte valósággal kiszakítja, mondhatni kigyógyítja magából a kapcsolódó műalkotásokat. Induljunk el a jelenből a jövőbe, majd onnan vissza, hogy megérkezzünk még azelőtt, ahogy elkezdtük volna túránkat?! Kit ne érdekelne a jövő, az ember személyes sorsa és vele együtt az emberiség jövője? De vajon lehet-e kutatni laborban az eljövendőt? A jövő minden esetre az előreszaladó gond, az ember(iség) narratív idejének megrajzolása. Viola néhány munkáján nem feltétlenül a gond, hanem a felszabadultság, a lehetséges jövő által teremtett szabadságfok lehetősége és az ahhoz kapcsolódó szorongás mutatkozik meg. Talán az a legfőbb különbség a tudományos-fantasztikus utópiák világához, Verne technológiai önmegváltásához mérten, hogy a napjainkban felmerülő lehetőségek alapvetően a gépek urának, az embernek a megváltoztathatóságát rejtik magukban. De azt nagyon durván: a bionika, a genetika és nanotechnológia segítségével az ember olyanná válhat, ami vagy aki már nem ugyanaz, mint aki volt, azaz: akik vagyunk. De „mik is vogymuk”? - kérdezhetnénk?
Egyszerű gépek, a teremtés biodíszletei, agyak egy tartályban? Kínzó, mondhatni kínos kérdések, amelyeket az itt látható, különös technikájú művek irányítanak a szemlélőre. Minimum zavarba ejtő, hogy már akárcsak egyetlen generáció életideje alatt is sokkal több technológiai, kommunikációs, ezzel együtt kulturális változás történik, mint amennyit fel tudunk fogni, fel tudunk dolgozni. Kapaszkodnunk kell, hogy utolérjük magunkat!!!

Hogyan lehetséges, hogy miközben a technoszféra rohamos léptekben halad, a humán szféra nem tud lépést tartani vele? Vagy mégis? Hiszen a világ tőzsdéinek pénzpiaci forgalmát, az árfolyamok alakulását már régen robotok, megírt programok bonyolítják…A jövő mint technológiai disztópia már itt van, elkezdődött. És ennek közepette Boros Viola a globális világfalu részeként egyetemes horizontokra tekint. Kezét korának ütőerére helyezi, és megérzi annak lüktetését. És bizony, nem mindig vagyunk vidámak attól a látványtól, amit elénk tár. A német médiakutató, Norbert Bolz szerint az emberiség globális kihívásait saját maga generálja, hogy aztán megoldásokat keressen rá. A terrorizmus, a média uralma, a politikai világrendek váltakozás, a technológiai akceleráció ennek ellenére valós veszélyek, amelyekre részint talán már meg is találtuk a megoldást. Ilyen (Bolz szerint) a konzumálás, az újabb és újabb identitások kreálása.
A globális kultúrában totális tekintetek kereszttüzében állunk. Your watching MTV – hallhattuk akkor, amikor a zenei csatornák beköltöztek az otthonokba. Your watching Obama – írja kombine képére Boros Viola. A tárgyak sokkal hívebben képesek képviselni az embert, egzisztenciális helyettesítési értékkel bírnak."
 Készman József művészettörténész - elhangoztt a kiállítás megnyitóján 2015. április 11-én.

Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab
Boros Viola Future Lab