"A veszprémi Várgalériában július 8-án nyíló kiállításon a zongora tárgyi átfogalmazásait, „zongoraátiratokat” láthatnak a nézők. Kidobott, leselejtezett instrumentumokból síkplasztikák, szobrok, tárgyegyüttesek (installációk), könyvszobrok készülnek.
Általános iskolában én is tanultam zongorázni, de ezt a rajzolás, a faragás miatt abbahagytam. Középiskolás éveimben már nem gyakoroltam az elárvult pianínónkon. A hódmezővásárhelyi születésű Koncz Pál, akkori osztálytársam jött át hozzánk és Chopint, Rachmaninovot játszott. Ez már nem kényszerűségből játszott lecke volt, hanem igazi muzsikálás. Koncz Pál könyv-, bőr- és papírrestaurátor utóbb éppen Veszprémben telepedett le, és itt élt múlt évben bekövetkezett haláláig. Ha élne, őt kérném meg a veszprémi kiállításom megnyitására.
A művészet, főképp a portréfestészet és szobrászat, - a fotózás elterjedése előtti - legfőbb szerepe az arcvonások megörökítése volt. Átvitt értelemben minden műalkotás megörökítés. A land art, az akcióművészet filmen, fotón örökítődik meg, örökítődik át a következő nemzedékekre. A használhatatlan hangszer műtárggyá alakulva újrahasznosul, átlényegül. A festő, a szobrász feladata, hogy a keletkező tárgy ne legyen méltatlan ahhoz a hangszerhez, amiből készült. Törékenynek látszó, csipkeszerű síkplasztikák, könyvszobrok jönnek létre a megrepedt szerkezetű, zörgő hangú, mázsás súlyú zongorákból.
Érdekes hátteret nyújt ezeknek a nemcsak a jelenben lévő, de múltba is mutató tárgyaknak a veszprémi Várgaléria. Szeretném, ha műveim rezonálnának a nemes, sokat megtapasztalt terekre, és létrejöhetne néhány előre nehezen eltervezhető együtthangzás.
A kiállításon a síkplasztikák, kollázstárgyak mellett kottatartókat, ón- és rézbetétes cégfeliratokat, a zongorázással kapcsolatos relikviákat is bemutatunk."
Barabás Márton képzőművész