A mai középgenerációhoz tartozó német művész tanulmányait Stuttgartban és Barcelonában végezte. A sokoldalú művész táblaképeket, grafikákat, tárgyakat, installációkat, objekteket, mozgó-szobrokat készít. Műveiben reflektál a nőiség mibenlétére, a huszadik, huszonegyedik század élethelyzeteire.
Objektjeiben, installációiban felhasználja korunk technológiai vívmányait. A kortárs technológiát gyakran ütközteti és/vagy együttműködteti a tradicionális anyaghasználattal, viseletkultúrával, tárgykultúrával.
Művei gyakran igénylik a közönség aktivitását, interakcióját. Ezeket a munkákat a látogatók tudják működésbe hozni, aktiválni – mozgással, tapssal, hangokkal. A látszólag statikus szobrok, objektek ilyenkor válnak teljessé igazi vizuális, auditív élményhez juttatva a látogatókat.
Munkáiban a hétköznapi tárgyak egyedivé, különlegessé válnak a szenzitív „megmunkálás”, átalakulás, a konceptuális energiák hatására.
„Amikor belépünk Anja Luithle kiállításába, az az érzésünk támad, hogy fiktív és szürreális helyre kerültünk, amely korántsem a megszokott hétköznapok törvényei szerint működik, sokkal inkább a meseszerű, egyben paradox fantázia világába tartozik. A kiállítótér talányos történések színpada: ironikus kétértelműséggel van jelen és hatol egymásba valóság és képzelet. A néző olyan színházi előadásban vesz részt, melynek főszereplői nem emberek, hanem statikus vagy éppen mozgó – talán inkább azt mondhatnánk: élettel teli – objektek. A színjáték díszletei a polgári életből vagy a divatból vett szimbólumokból állnak, amelyeket a művész egyfajta teatralitással elidegenít….”
/Dr. Alexander Tolnay a kiállítás kurátora/
