“A konszenzus a soha el nem ért horizont.“ /Jean-François Lyotard/
A kiállításon bemutatkozó művészek együttműködése a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában kezdődött. A résztvevők különböző területekről érkeztek: Áfrány Gábor és Sztojánovits Andrea az MKE Intermédia tanszékén végzett, Harsányi Réka és Laczkó Juli a MOME vizuális kommunikáció szakán tanult, Szűcs Réka irodalomtörténészből lett kísérleti filmes alkotóvá, míg doktori témavezetőjük, Szegedy-Maszák Zoltán eredetileg festő, majd intermédia szakon szerzett diplomát.
A csoport tagjainak együttműködése éppen ebből a soknézetű szempontrendszerből adódóan érdekes: egészen különböző generációk, művészeti alapállások, médiumok párbeszéde adja közös megszólalásuk markáns összhangzatát. A kiállítás keretében való közös megjelenésük erejét az egyén és közösség szabad és kritikus párbeszéde, a nyitottság, s az egymás gondolkodásmódja iránti őszinte érdeklődés adja, mely közös és egyéni műveikben egyaránt érzékelhető, tapintható.
A Wim Wenders filmjére utaló “A dolgok állása” (munka)cím a különböző művészeti alapállásokat egymás mellé helyező csoportos kiállítás esetében nyilvánvalóan többjelentésű: egyrészről szelíden utal arra, hogy a párbeszéd az alkotó egyén és az alkotócsoport (metaforikusan a társadalom) között sohasem mentes a konfliktusoktól. Másrészt felteszi a kérdést, hogy valójában mi is az a “valóság”, melyre a kortárs művész reagálni hivatott: voltaképpen mit vesz filmre oly elkeseredetten Wenders záró jelenetében a kamerát fegyverként maga elé tartó rendező?
