Várgaléria
„Rajzait elegancia és bravúros rajztudás jellemezte
.Nekem száz oldal kell ahhoz, amit ő egyetlen vonallal ki tud fejezni.”
Márai Sándor

Zórád Ernő (1911-2004)
1911-ben született, felvidéki, elszegényedett középnemesi családba. 1918-ban, Csehszlovákia létrejöttekor el kellett hagyniuk Nyitrát, felköltöztek Budapestre, a Tabánba. Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult Haranghy Jenő tanítványaként. Évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós és Tóth Imre, akik később Michel Gyarmathy és Amerigo Tot néven váltak ismertté.
Zórád a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. A háború után kezdett a sajtóban dolgozni, először a Parragi György vezette Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének is rajzolt grafikákat, karikatúrákat. E lapok megszűnése után, 1951-ben került az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalathoz, ahol kezdetben címlapokat rajzolt a Füles rejtvénymagazinnak. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg.
Ezt a munkáját egyáltalán nem tartotta sokra (mint mondta, „minden utálatom meglátszott rajta”); jelentősége abban áll, hogy ez volt az első magyar szóbuborékos képregény, azelőtt ugyanis Magyarországon csak képaláírásos történetek jelentek meg.A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt (főként Cs. Horváth Tibor szövegíróval), amelyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalas fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A hetvenes és nyolcvanas években néhány munkája teljes füzetben, akvarellel színezett, nagyalakú albumban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta); ezek a füzetek – jobbára szintén irodalmi adaptációk és történelmi képregények – ma a gyűjtők féltve őrzött kincsei.
Zórád alkalmazta először, 1970 körül a kollázs-technikát, ami védjegyévé vált: a korhangulat megteremtése érdekében metszeteket, fényképrészleteket helyezett el a rajzok között. Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat, a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra.
Zórád nem csak a képregényben alkotott maradandót, 1952-től számos diafilmet készített, magazinokat, könyveket illusztrált. Sok illusztrációt készített kedvenc írói, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, és Móricz Zsigmond műveihez. Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat, akvarelljeiből többször nyílt kiállítás itthon és külföldön egyaránt, először 1947-ben Budapesten. Mesterien bánt a vízfestékkel és annak fedőfestékes változatával, a gouache-sal. Legismertebb és talán legszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökíti meg (a képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette).
Művei Balassagyarmaton és Ipolyságon a Városi Képtárban láthatók. Zórád Ernő 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét, a Budavári Önkormányzat a „Budavár Díszpolgára” címet adományozta neki. A Művészetek Háza, Dubniczay-palota – Várgaléria három termében elsősorban a veszprémi tárlatlátogatók igényeit kielégítő átfogó, programokkal színesített kiállítást szervez közösen az Zórád Ernő Hagyatékának Ápolására Alapítvánnyal.

Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza
Zórád Ernő A rajz virtuóza