A kiállítás a Magyar Napok 2015 Nyugati diaszpóra rendezvénynapok keretében került megrendezésre.
A kiállítás kurátorai: Lorányi Judit és Sarkadi Eszter művészettörténészek.
A tárlatot megnyitotta: Vígh Árpád irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Párizsi Magyar Intézet volt igazgatója
Beöthy István (1897–1961) és Martyn Ferenc (1899-1986) művészete
Beöthy István szobrászművész és Martyn Ferenc festőművész a 20. századi modern magyar művészet kiemelkedő alakjai. Életük, művészi elveik, alkotómunkájuk – bár külön utat jártak – több ponton és többször is összetalálkozott. Kortársak és sorstársak voltak, a Rippl-Rónai Józseftől kapott útravaló mindkettőjüket Párizs felé irányította. A művészetek fővárosának nemzetközi forgatagában, stílusok és irányzatok, jelentős művészeti események, kitűnő művésztársak hatására Párizsban találtak rá egyéni, elvont kifejezésmódjukra. A huszas-harmincas évektől Beöthy is, Martyn is szerepet vállalt a francia-magyar képzőművészeti kapcsolatok közvetítésében, több kiállítás, előadás, publikáció megszervezése köthető hozzájuk. A háború után Martyn hazatért és Pécsett telepedett le, francia kapcsolatai és Párizs élménye azonban élete végéig meghatározóak voltak számára.
Szemlélete, filozofikus gondolkodásmódja, magatartása, absztrakt festészete hatással volt magyar kortársaira, környezetére. A nonfiguratív irányzatok egyik legfontosabb hazai képviselője volt. Pécsett állandó kiállítás nyújt átfogó képet alkotóművészetéről. Beöthy munkássága Párizsban teljesedett ki, s ott is ért véget, ám kötődése a magyar művészeti élethez sosem szakadt meg. Az európai avantgarde élvonalában magyar szobrászként tartják számon, alkotásait együtt említik az európai nonfiguratív irányzatok legjelesebb képviselőinek műveivel, mégis szülőhazájában kevesen ismerik. Sokoldalú, tevékeny életű szobrász, teoretikus és művészeti szervező volt.
"Beöthynek szüksége volt arra, hogy tartozzék valahová, s ha ez nem adódott magától, akkor megszervezte. Mindebben pedig ezúttal magyar társa volt, Martyn Ferenc, akivel már az Abstraction-Créationban is együtt állítottak ki.” Passuth Krisztina: Beöthy István Enciklopédia Kiadó, 2010
Beöthy István – Etienne Béothy (1887 Heves – 1961 Párizs)
1887: Szeptember 2-án született Hevesen.
1918-1919: Műegyetemi, majd szabadiskolai tanulmányok Rippl-Rónai és Vedres Márk irányításával.
1919-1924: Vállalkozásba kezd, síremlékek készítésével foglalkozik.
1920-1924: Szobrászhallgató a Magyar Képzőművészeti Főiskolán.
1925-1926: Nyugat-európai körútja után Párizsban telepedik le.
1928: Első egyéni kiállítása a párizsi Sacre du Printemps galériában.
1929: Részvétel jelentős párizsi és nyugat-európai absztrakt művészeti kiállításokon.
1931: Alapító tagként részt vett az Abstraction-Création csoport munkájában, kiállítások szervezésében, rendezésében; a csoport folyóiratának szerkesztésében.
1932: Csatlakozott a Les Artistes Musicalistes csoporthoz.
1936: A Muzikalisták budapesti kiállításának egyik szervezője.
1937-1939: Filozófiai, esztétikai magántanulmányokat folytatott, megjelent a Problème de la Création (A teremtés problémája) és a Série d’Or (Aranysor) című tanulmánya (1939) A Párizsi magyar művészek című kiállítás előkészítője Párizsban és Budapesten (1938).
1939-1945: Részvétel a franciaországi ellenállási mozgalomban, a Magyar Függetlenségi Mozgalom alelnöke, plakátokat, szórólapokat tervez.
Színtanulmányokat, gouachokat készít.
1946-1949: Francia-magyar képzőművészeti kapcsolatok és kiállítások szervezője. Alapító tagja a Réalités Nouvelles csoportnak (1946).
1950-1955: Előadásokat tartott a párizsi École des Beaux-Arts-on az Aranysor témakörről. Építészekkel, iparművészekkel dolgozott együtt.
1956-1961: Színelméleti kutatásokkal foglalkozik, tanulmány készítését tervezi.
1961. november 27-én párizsi műtermében, 64 éves korában szívinfarktus következtében váratlanul hunyt el.
„Martyn három évig fáradozott egy olyan csoport létrehozásán, amely évente, Budapesten rendezett kiállításával, terve szerint, mintegy összekötő kapocs lett volna az európai és hazai művészet között, s amely a magyar absztrakt művészet létét és korszerűségét lett volna hivatva bizonyítani.”
Hárs Éva: Martyn Képzőművészeti Alap, 1975
Martyn Ferenc (Kaposvár 1899 – Pécs 1986)
1899. június 10-én született Kaposvárott. Gyermekéveit Rippl-Rónai József házában töltötte, itt ismerkedett meg korának francia festészeti kultúrájával.
1918-1924 között Tanulmányok a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, mesterei: Rippl-Rónai József és Réti István.
1926-1939 Párizsban él, tanulmányutak Nyugat-Európában, a szürrealista mozgalmak hatása.
1930-tól az absztrakt irányzat híve, vöröskréta rajzok, vízfestmények, nagy méretű olajfestmények.
1934-től tagja az Abstraction-Création művészcsoportnak.
1939 A II. világháború közeledte miatt elhagyja Párizst.
1940-1945 Budapesten alkot. A háborús erőszak ellen A fasizmus szörnyetegei című rajzsorozatával tiltakozik. Két év katonai szolgálat a háború alatt.
1945: Visszatérés Pécsre.
1946-tól A dél-dunántúli és pécsi képzőművészeti élet szervezője. Tagja az Európai Iskolának, a nonfiguratív irányzat egyik első magyar képviselője.
1950-1960: Absztrakt fogalmazású festményeinek stílusát megőrizve alkot, de absztrakt képeivel 1969-ig alig léphet a nyilvánosság elé. Festészete mellett egyre nagyobb szerepet kapott művészetében a rajzolás.
1960-1986: Szobrokat, kerámiákat, kollázsokat, könyvillusztrációkat is készít. Kiemelkedő életműve és példája nyomán Pécsett a 20. századi modern képzőművészet központja jön létre.
1986. április 10-én Pécsett hunyt el. A magyar államra hagyományozott műveiből Pécsett állandó múzeumi kiállítás nyílt.
Együttműködő partnereink:
o Janus Pannonius Múzeum, Pécs
o László Károly Gyűjtemény, Veszprém
o Sarkadi Eszter művészettörténész, műgyűjtő
