Molnár Kálmán Munkácsy-díjas érdemes művész, grafikus 1967 végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán; mesterei: Fónyi Géza, Konecsni György voltak. Majd ugyanitt a Tervezőgrafika Tanszéken tanít a kilencvenes évek kezdetétől. 1992-től a Tervezőgrafika Tanszék vezetője és a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorhelyettese volt tizenkét évig, az ő nevéhez köthető a modern számítógépes grafika meghonosítása az oktatásban.
A grafika különböző műfajaiban alkotott maradandót: önálló grafikai lapok készítésétől, plakátok, naptárak, könyvborítók, könyvek illusztrálásán át lemezborítókig. A grafikai munkákon kívül kiállítások tervezésében is kiemelkedő szerepet vállalt. Többek között Magyarország külföldi bemutatkozásaiban vállalt jelentős szerepet a Hamburgi Magyar Hét /team/ 1982; Stuttgart, Magyar Napok 1981; Kairói Magyar Hét 1984; Nápoly Magyar Hét 1987; Hannover Magyar Hét 1988; Hamburg, Közlekedés 1988; Singapore, Szöul 1989; Genovai Hajózási Világkiállítás (1992).
A veszprémi kiállítás gerincét főként a MOKÉP számára készített filmplakátok alkotják, bemutatva ezeken keresztül látásmódjának alakulását. Filmplakátjairól a szerző a következőket írja:
"A 70-es években emlékezetes filmekhez készültek plakátjaim „A 22-ES CSAPDÁJA” /1970/, a „VIRÁGOT ALGERNONNAK” /1972/, „EGY RENDŐRFELÜGYELŐ VALLOMÁSAI” /1972/, „JOHN ÉS MARY” /1971/, a „ROMANTIKA” /1972/, stb. több síkon is értelmezhető munkák. Szívesen használtam a finom vonalrendszerekből építkező formát, ilyen a „BERNARDA ALBA HÁZA” /1976/, a „JONES CSÁSZÁR” /1976/, vagy a „PETRUSKA” /1976/, színházi plakát grafikája. A látványon túli asszociációs jelentésközvetítés foglalkoztatott, a mögöttes tartalom megjelenítési lehetősége, egy-egy berögzült értelmezés átírása, aktuális tartalmakkal való felruházása. A technikai civilizáció magunk csinálta bajaira, az ördögi emberre próbáltam a figyelmet felhívni az 1978-ban készült „RAGADOZÓ MADARAK” c. amerikai film plakátjával. A „FAL” /1977/ c. lengyel filmplakátom a diktatúra, az elnyomás bukását érzékelteti. A film tartalmának, mondanivalójának megjelenítéséhez az omló téglafalban az emberi arc is darabokra hullik szét. A téglák még egymásba kapcsolódnak ugyan, de ez már a zuhanás előtti pillanat. A tégla motívuma visszatér a „VÁD” /1977/ c. lengyel filmplakáton is. A magasított íróasztal mögül egy monumentális figura emelkedik ki, határozottan előremutató kezével, mutatóujjával a „irányt” határozza meg.
Egyik kedvenc munkám G. Büchner drámája alapján, Werner Herzog rendezésében készült „WOYZECK” c. plakátja 1980-ban elnyerte „Az év legjobb filmplakátja” díjat.
