A két költő formabontó verseskötettel jelentkezett. A kötet és a benne található minden mű igazi játék a verssel, a nyelvvel, a formával, a kollázzsal, a montázzsal.

Nyírfalvi és Debreczeny elindultak azon ötletük nyomában, hogy közösen írnak verseket: „Két hangra, tíz ujjra”; hosszú talpfákkal pengetni az idő törmelékeit (kollázs Fenyvesi Ottó verseiből) – igen, ilyen címbe foglalva szedték egybe kettőjük által verseiket. Ez lett a könyvecske két középső versciklusának címe is. A kollázsok hagyományostól eltérő (vagy épp szó szerinti) sorozatát olvashatjuk tőlük. Persze a szavakból, a sorokból összerakott művekről van itt szó. Derű és könnyedség, ami valamennyi vers jellemzője. Játszanak – ha tetszik – szórakoznak a szavakkal, betűkkel, nyelvi egységekkel, ennek következtében játszanak olvasóval, szórakoztatják olvasóikat.

A közös termést nyilván érdemes volt kiegészíteni egy-egy saját ugyanezen közelítésen alapuló ciklussal is. Nyírfalvi Változatok nyírfára címmel közöl egy kollázsciklust a könyv elején. A záró ciklust/kollázst Debreczeny jegyzi Változatok d. gy.-re címmel.

Persze, aki igazán komolyan veszi a „viccet”, arra is rácsodálkozhat, hogy a lírai opuszok izgalmas felismerésekkel szembesítenek, a fricskák és kacsintások mélységeket kínálnak, rejtenek.

A borítót és a felhasznált képanyagot is a két szerző állította be/össze.

Vár Ucca Műhely Könyvek sorozat 39.

A kötet a Nemzeti Kulturális Alap jóvoltából jelenhetett meg.