Heliocentrikus szőnyeg (olaj, vászon, 2001)

„Több év távlatából szemlélve egész eddigi festői munkám felfűzhető a helyszín fogalma köré – mintha újra meg újra körüljárni próbált, feltárandó téma vagy terep volna –, ami behálózza, átitatja a festészethez és általában az egyetemes művészeten keresztül az élethez fűződő gondolat- és érzésvilágomat.” Korodi János

KORODI JÁNOS (1971)

A Magyar Képzőművészeti Egyetemen festő szakon végzett, majd több ösztöndíjat is elnyert (Derkovits-ösztöndíj, Római Magyar Akadémia ösztöndíja, Eötvös-ösztöndíj). 2010-ben Amerikába költözött, azóta ott él és alkot. Időközben elvégezte a doktori képzést Magyarországon; dolgozatában a hely szellemével és az egyetemes művészet interferenciáival foglalkozik. (Egy magyar és egy amerikai művész, Veszelszky Béla és James Turell művészetén keresztül tekint a „hely” problémájára.) Figyelme és érdeklődése a 2000-es évek közepétől fokozatosan a tér vizsgálata felé irányul. Kezdetben, az Architectural (2002-2005) című sorozatában olyan tereket ábrázol, melyeken a különböző nyílásokon beáramló fény nyitja meg a tereket, a kinti világnak itt nincs különösebb jelentősége. Enteriőröket, nagy felületeket, nyílászárókat látunk éles fénycsíkokkal. Mindennapjainkból ismert helyeken vagyunk, mégis szinte ismeretlennek tűnnek. A fények titokzatos rétegeket nyitnak meg, egyszerre teszik a képeket absztrakttá és drámaivá. „Ez a képtípus a beeső napfény által rajzolt foltok játéka a térben…” – írja egy visszaemlékezésében Korodi János. Az Architectural sorozat különleges terei után különböző városok egy-egy épületéről, parkjáról festett képeket, Budapesttől New Yorkig. A Cityscapes sorozat elsősorban személyes élményeket dolgoz fel, immár a külső terek megjelenítésével.

Legújabb, 2020-as projektje a korábbi évek képein is megjelenő mozgást vizsgálja tovább, azonban mostani munkáit rétegelt lemezre festi, és ennek természetes mintázatát használja az utcaképek háttereiként. A festéken áttűnik az erezet, a facsomók, miközben olyan érzésünk támad a képeket nézve, mintha autóban ülve egy elsuhanó tájat néznénk. A 2010-es években kezdte el a mozgás témaköréhez kapcsolódva a Google Street View alkalmazást használni képei elkészítéséhez, ezt ennél a sorozatnál is folytatja.

Veszprémben két korai, a 2000-es évek elején született alkotása látható, mindkettő hasonló témakört dolgoz fel. A Heliocentrikus szőnyeg (olaj, vászon, 2001) és a Vérző helikopterek (olaj, vászon, 2002) arra a jelenségre reflektál, hogy Afganisztában az 1979-es szovjet megszállást követően a szőnyegeken a hagyományos, geometrikus vagy növényi mintákat fokozatosan felváltották a fegyverek, tankok, helikopterek és egyéb harcászati eszközök. Mivel az emberek életét több mint tíz éven keresztül a háború határozta meg, az afgán törzsek ezeket a „történeteket mesélték el” az évezredes hagyománnyal rendelkező kéziszőtteseken. Később, a 90-es években is folytatódott ez a gyakorlat, sőt az amerikai megszállás után, 2001-ben már ikertornyok és az amerikai zászló is megjelenik egy-egy szőnyegen. A textileket a mindennapokban használják, a muszlimok általában imaszőnyegként.

Korodi János festményein a motívumok és a háttér is rendkívül plasztikusan van jelen, a festéket vastagon vitte fel a vászonra, a szőnyegek rojtjait is megfestette, néhol úgy tűnik, mintha már szakadozna, egy-egy rész mintha hiányozna. A harsány sárga és okker színű háttérből kitűnnek a vörössel, kékkel megfestett helikopterek és fegyverek. Szembetűnő, ahogy a szőnyeg egymásra szőtt szálainak térbeliségét megpróbálja a festék rétegeivel érzékeltetni, ezáltal a térbeliség illúzióját kelteni. A témát feldolgozó sorozatot (Carpets) 2002-ben Budapesten a Dorottya Galériában láthatta a közönség.

Az utóbbi években elsősorban Amerikában, Philadelphiában állít ki.

Honlapján minden fent említett sorozata megtekinthető:

https://korodijano6.wixsite.com/korodijanos/painting