Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel

„Nem a kiábrándultságom kifejezésére kezdtem fekete-fehér vagy monokróm képeket festeni, hanem azért, mert szikárabb festészetet akartam, mint ami főiskolás koromban, a nyolcvanas években divat volt. Akkoriban az új festészet ment, a képek kellették magukat a színekkel, engem viszont az érdekelt, hogy miként lehet ezt visszafogottabban művelni. Hagyjuk ki a színeket, gondoltam. Azóta is ezt a festészetet művelem.” Gerber Pál

GERBER PÁL (1956)

Munkácsy-díjas képzőművész, az 1980-as évek óta rendszeresen kiállít Magyarországon és külföldön. Tatabányán született, Budapesten él és alkot. Tanít az ELTE-n, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és a Metropolitan Egyetemen.

https://www.youtube.com/watch?v=IM1kHLJrvx8

A 80-as évek elején még leginkább fotórealista stílusban festett, majd áttért a monokrómot idéző, fekete-fehér, illetve szürke színhasználatra. Ma már képei leggyakrabban ún. grisaille festést idéző módszerrel készülnek, mely a francia gris (szürke) szóból ered. Ez a technika a 16. században volt népszerű, fekete alapra fehér festékkel rakták fel az árnyékot, félárnyékot jelölő foltokat. Ez a redukált színhasználat erőteljes kifejezőerőt kölcsönöz képeinek. A 90-es évektől kezdve festményein megjelenik olykor a sárga és a barna. Ezenkívül azonban számos más technikát is alkalmaz, több műfajban alkot: installációt, fotót, szöveges munkákat, kollázsokat, számítógépes printeket is készít vagy akár performance-ot is bemutat. Képein gyakran jelennek meg történeti, kultúrtörténeti utalások, különböző motívumok, melyek értelmezése nem mindig könnyű. Nem határolható be azonban, hogy személyes, lélektani vagy társadalmi problémákkal foglalkozik-e műveiben, mert ezek gyakran több ponton is összekapcsolódnak.

A művek címei különös jelentőséggel bírnak, általában magyarázzák a képeket, de nem szó szerint, sokkal inkább homályosan, a nézőnek is teret hagyva az értelmezésben. „Munkái az abszurd és a groteszk között lebegve fricskát mutatnának befogadónak és értelmezőnek egyaránt.” Gyakran elnagyoltak festői megoldásai, vagy előfordul például, hogy mellőzi a térbeliséget. Ez rendszerint szarkazmust, humort vagy akár feszültséget is kölcsönöz képeinek. Az általa használt szövegek (vagy akár számok, írásjelek) alkotásain sokszorosára nagyítva képi formává válnak, melyeknek emellett természetesen marad egy olvasható értelme is.

Az Irokéz Gyűjtemény veszprémi kiállításán egy 1992-ben készült, Mindenki olyan világban él, amilyet megérdemel című olajfestménye látható. Ez a kép a már említett szürke árnyalatokat használó technikával készült. A szarvas motívum egyszerre utal a nemzeti kultúrára és az oly gyakran megjelenő csodaszarvasra, ám az állat tekintete a képen különös kifejezéssel bír.

2010-ben a Ludwig Múzeumban rendeztek egy nagy Gerber Pál retrospektív kiállítást közel 20 év alkotásaiból Egy énekkart keresek, ahol még énekelnek és egy mosodát, ahol még mosnak címmel, melyhez egy kiváló katalógus is készült.

Gerber Pált Magyarországon a Viltin Galéria képviseli.