CSONTÓ LAJOS (1964)
„Nem célom, hogy utólag jól átlátható és katalogizált gyűjtemény jöjjön létre a világ dolgairól. A fényképezésben a kiválasztás aktusa a lényeg. Amikor lenyomom a gombot a gépen, akkor nem feltétlenül a kép készítése a cél, inkább a lét megélése, ha ezek nem túl nagy szavak.” Csontó Lajos
Először ötvösnek tanult, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskola sokszorosító grafika szakán végzett 1990-ben. 2007-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott. Az egri Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Intézetének vezetője volt 4 évig. Jelenleg is oktat és részt vesz művésztelepek szervezésében. (Debreceni Nemzetközi Művésztelep)
Már a gimnázium első évében elkezdett fotózni, ennek köszönhetően hatalmas fotográfiai anyaga gyűlt össze az évek során. Az 1990-es évek közepén áttért a digitális kamera használatára. A legtöbb alkotása fotó- vagy videóalapú, bár érdeklik a grafikai és a festészeti technikák is. Gyakran készít videó- vagy helyspecifikus installációkat. Munkáinak szinte állandó eleme a szöveghasználat. A képen elhelyezett szövegek általában többletjelentést adnak a műnek, esetleg átfordítják az értelmét. Előszeretettel használja a zenét is, mert az is tágítja az értelmezés lehetőségét, újabb jelentésrétegekkel gazdagítja. Ma már gyakorlatilag minden munkájának alapja a fotó. (Az első „fényképésznek” egyébként ő maga Caravaggiót tartja.) Nagy hatással voltak rá az indonéziai és indiai üvegképek, az üveget később saját alkotásainál is felhasználta.
2014-ben a MOM Parkban megrendezett kiállítása/installációja nagy port kavart, a Run with me című művet végül le kellett bontani. Az elegáns bevásárlóközpont belső terében egy 6 x 6 méteres óriási, fekete mezőgazdasági fóliát lógatott be, mely olyan hatást keltett, mintha építkezés folyna a területen. Azonban a fólia alá be lehetett menni, és ha felnézett az ember, akkor a sötétben csillagos eget látott egy felirattal: The last chance – Az utolsó esély. Közben a The Doors egyik számának az átirata szólt. Az installáció sok esetben nem érte el a célját, hiszen azt szerette volna sugallni, hogy fel kell nézni és elgondolkodni ahhoz, hogy tovább léphessünk. A vásárlók közül sokaknak nem volt világos, hogy a fólia alá be lehet menni, vagy ha már bementek, akkor fel kell nézni. A közeg és az installáció közötti ellentéttel Csontó a fogyasztói kultúrára, annak hatásaira is utalt.
2019-ben a B32 Galáriában Felülírás címmel nyílt kiállítása, ahol egy különleges sorozatát állította ki: képeket tett egymásra, majd manuális átvilágítással lereprózta őket. Ennek köszönhetően sok minden szerepet kapott az új kép létrejöttében: az átvilágító lámpa színe, a papír struktúrája. A technikai megoldáson túl természetesen az értelmezésre is utal a kiállítás címe.
A veszprémi kiállításon a Dubniczay-palotában a Yes Daddy 3/3 (lambdaprint, UV-fólia, dibond, 2009) című alkotása látható. Ezen a videóinstalláción egy fekete és egy világos rózsaszín tüllruha látható egy-egy széken. Mellettük meghatározott ritmusban villan fel felváltva a következő négy felirat: Yes Mummy, No Mummy, Yes Daddy, No Daddy. Ahogy Csontó többi alkotásán, itt is kulcsfontosságú a szöveg, hiszen ezzel is rávilágít különböző viszonyokra, változásokra, lélektani eseményekre.
Magyarországon az Inda Galéria képviseli.
