Moire

„Csak a képeken keresztül, a segítségükkel és a képeken belül juthatok előre önmagamban is, vagy mondjuk nem is előre, hanem feljebb – vagy mélyebbre.” Braun András

Braun András (1967-2015)

A Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán végzett 1995-ben. A 90-es évek közepétől festette azokat a sajátos stílust képviselő, optikai hatást kiváltó festményeit, melyekből négy az Irokéz Gyűjtemény kiállításán is látható.

Energia, vibrálás, hullámzás, színintenzitás, lüktetés - ezek juthatnak eszünkbe, ha megnézzük a képeit. Festményein előszeretettel dolgozik vonalhálókkal, raszterekkel, spirálokkal, ellipszisekkel, melyek lehetnek koncentrikusak vagy hullámzóak, de mindenképpen megzavarják a szemet, egyfajta pszichedelikus hatással bírnak. „A hatvanas évek hippi-dizájnja használta is ezeket az effekteket lemezborítókon, plakátokon, de a 2001: Űrodüsszeia utolsó szekvenciája is eszünkbe juthat, hiszen határozott mozgást él át a szereplő (és a néző) a fényekből-színekből álló, azonosíthatatlan terekben.”

A figuralitással nagyon korán felhagyott, már a kezdeti években is az ábrázolás helyett inkább a „hogyan” kérdése érdekelte. A kiállításon is látható Wutang című alkotása idézi egy korai, leveseket ábrázoló sorozatát, melyben a leves felületén úszó zsírfoltok alkotják a kép szerkezetét. Yugopetrol című képén a VSOP betűket fedezhetjük fel, piros paprikákból kirakva. Ez a betűkombináció később is feltűnik néhány festményén, szintén elmosódva, lefolyva. A Moire című kép színes hullámzása utal a szó eredeti jelentésére: a habos, hullámos fényhatású mintázattal rendelkező selyemszövetre, a moaréra.

Festményei elkészítéséhez nem használt számítógépet, kézzel, hatalmas műgonddal és aprólékossággal dolgozott. Gyakran használt az olajfesték mellett például parfümös üvegeket, sárgaborsót - főleg még korai időszakában -, plakátokat, és a legkülönbözőbb anyagokat kombinálta képein. A művészet felfedezés és utazás volt számára. Baranyai Levente mondta egy kiállításának a megnyitóján, hogy „Szerintünk az igazi művészet önmagad labirintusa, melyben a világ tükröződik, de ha elhagyod ezt a labirintust, te tükröződsz a világban optikai csalódásként.”

Művészettörténeti előzményként említhetjük Vasarelyt és az op-artot, a pop artot, az absztrakt expresszionizmust, vagy akár a pointillistákat; a hazai kortárs képzőművészetből pedig Bullás Józsefet, akinek nyáron volt látható Borkovics Péterrel közös - Fényrétegek című - kiállítása a Várgalériában.

Művei a Ludwig Múzeumban, a Dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézetben és a Szombathelyi Képtár gyűjteményében is megtalálhatóak.